Mint átsírni az éjszakákat hangtalanul!
Engem nem tanítottak meg gyűlölni.
Igaz, megbocsájtani sem a vétkedet!
Nem tudlak gyűlölni! Hiába. Mégsem.
Igaz, szeretni sem tudok mást többé!
Hatalmas űr maradt utánad lelkemben.
Hiába próbállak felejteni, nem megy!
Telnek az évek, múlnak az éjszakák,
Napra nap jön, éjre bár jönne álom!
Sajog a lélek, fáj az emléked ma is.
Talán haló poraimban egyszer vége lesz ennek is!
2 hozzászólás
Nagyon erős hangulatot sugároz ez a vers. Nekem igazán tetszik.
Remélem egyszer azért enyhül a fájdalmad.
Üdv.Ngaboru
A másik ember iránti érzések lassan múlnak el, főleg, ha igazán mély érzésekről van szó.
Aurora