Fényes szemű szerelmes
bűnt követ,
s megtérni nem képes.
Danolva, ringó csípővel
szökken…
Ez ám a feledés!
Míg vígan tovább él,
és magzatba bújik
az ébredés,
millió út nyílik,
s vele a tévedés…
Lehet-e vezére,
ennek a létnek?
Talál-e hont az átfázott lélek?
Vagy csak vonszolja,
az idő kemény kérgét.
Míg minden varázsát
a gyermeknek adja,
összetört szívét vérével
ragasztja,
s mosollyal takarja a kínt.
Nem is tudja mi már a kincs?…
Csak szeretni vágyott…
Ennyi a küldetés?
Benne volt avarszín szemében
a könyörgés.
Csak simítson békés álmot,
az érintés!