Mit orvul hazatérő, eljössz egyszer…
Tudtam én… végiggondoltam ezerszer:
Állsz csak, s nézel rám, mint alkony a tájra,
És én Rád, mint sajdító látomásra.
Érzed, a mindenség csöndjébe törtél,
Ahogy a sors ladikján visszaszöktél.
Nem tudod még, sírnál-e, vagy nevetnél,
És csak állunk, némábban a köveknél…
Nem remegtek meg (emlékszel?) a hegyek,
Amikor kimondtad halkan: elmegyek.
Ámultam, hogy állva maradtak a fák,
És nem dőlt össze robajjal a világ.
Mikor visszanéztél jégszürke szemmel,
Némán intettem reszkető kezemmel.
A vízesések sem dermedtek jégbe,
Mikor belevesztél a messzeségbe.
És most itt állsz újra félszeg mosollyal,
Végzetem túlpartján, s bőszült morajjal
Felhördül köztünk a szakadéknyi mély,
Mint egykor az irgalmatlan szenvedély.
De, arcul-verten is mosolygok Reád:
– Jól nézel ki… Hogy vagy…? Szép a ruhád. –
Gyanakvó mosollyal ülsz, kérsz egy teát,
S csevegünk kietlen jégmezőkön át…
Megérted gyorsan, mert rosszul titkolom:
Mosolyom szótlan, megkövült fájdalom.
Indulsz… nyújtod kezed, lassan útra kelsz…
Aztán hirtelen, reszketve átölelsz.
Ahogy a kazal lángja fut az égre…
A lobbanásom, nem veheted észre…
Álarcom jéghideg közöny. Azt hiszem,
Látod már, engem nem fog a gyémánt sem.
Távolodsz. Viszed fürtjeid illatát,
Árnyas völgyeid, tested káprázatát…
Lábad nyomán, mint surranó idegen,
Közelít a magány… némán, hidegen…
20 hozzászólás
Szívfájdítóan gyönyörű!!!!!
Hirtelen semmi más nem jut eszembe, csak az, hogy
minden versed egy gyöngyszem, imádom olvasni őket.
Köszönöm a szépséges perceket.
Nagyon jó verset írtál.
Kedves Ildikó!
Köszönöm, hogy megtiszteltél. Jártam én is Nálad. A szám még mindig tátva…
Köszönök mindent. a.
GYönyörű ez a versed antonius !
Szeretettel:Selanne
Marietta Kedves!
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Üdv. a.
Kedves A.!
Szívesen hasonlítanám híres, fantasztikus írókéhoz a versed stílusát, mert azzal kifejezhetném, milyen csodás dolog is lett ez, de olyan egyedi az egész, hogy nem találok rá példát. Csillagos ötös.
Üdvözlettel:
Réka
Réka Kedves!
Köszönöm túlzásoktól ugyan nem mentes, de nagyon kedves értékelésed.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Nagyon kifejező sorok, csodálatos rímek, igazán szép vers.
Csak gratulálni tudok: Zagyvapart.
Ferikém!
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél. Próza híján, elmegy. 🙂
Üdv. a.
Kedves Zsike!
Azt hiszem, kicsit elfogult vagy velem szemben. De, hát ez nem baj. 🙂
Köszönöm szépen. a.
Kedves Antonius!
Mit is tudok meg en irni ide, olyat amit esetleg mas nem irt? Csak azt akarom, hogy szivemböl jöjjön, es igaz legyen! Nos, csak ismetelni tudom eddigi önmagam. Gyönyörüen megszerkesztett rimek, tartalmas mondanivaloval karöltve. Ez is amolyan "antoniuszos".
A lelkemig hatolt. Fajdalmasan szep. Gratulalok!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
A hozzászólásod pedig olyan Hamupipős. Átgondolt, szépen megfogalmazott, kedves, kerek, hozzáértést sugalló mondatok, amiket csaknem minden munkám alatt szívesen olvasok. Amíg ilyen emberek figyelmét élvezem, addig
nagy baj nem történhet.
Köszönöm. a.
Finom, Testvér,elismerésem!
ruca
Testvér! A figyelmed is, az elismerésed is nagy érték nekem.
Köszönöm. a.
Kedves antonius!
Nagyon szép ez a versed is.
Többször kellene ilyen témáról írnod!
Imádom olvasni az ilyen verseidet.
Üdv: napsugárka
Ezt elolvastam sokszor at, mégegyszer leírom:remek!
Úgy jön magától az egész és olyan lágyan-keményen elmond mindent,hogy
erre mostanság csak te vagy képes!
ruca
Testvér, ne viccezzél.
Kösz. a.
Szia!
Én is sírtam és nevettem, miközben olvastam a verset. Azon gondolkodtam, hogy szegényebb lennék, ha nem ismerném az írásaid.
Megint csak ámulok és bámulok! Felnézek rád, mert bizony azt nem titkolhatod, hogy mennyire otthonosan mozogsz költészetben!
Téged nem fog a gyémánt, engem megfognak a verseid.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin kedves!
Köszönöm túlzásoktól nem mentes, de nagyon kedves szavaid. a.
Antonius!!!!!!!!!