Dúdolsz egy dalt magadban,
s érzed, tiéd a világ.
Hozzá szólsz gondolatban:
jár "egy szál harangvirág".
Kánonban szólt az ének,
te fütyülted dallamát.
Emlékszem, éppen téged
ünnepelt e vallomás.
Pillanatnyi boldogság
emléke ma is kísért,
bár csak nő a távolság
köztünk és fakul a kép.
Egy percre veled vagyok,
s vagyok magamnak ifjan:
szemünk még összeragyog
újra, s a kép elillan.
6 hozzászólás
Szép gondolat, szomorkás hangulatú kedves vers.
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
ui: az utolsó két sort kiemelném.
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy nálam jártál és elolvastad a versem. Igazad van, az utolsó két sorban benne van minden, amiért igazából a vers íródott. 🙂
Barátsággal: Zsóka
Kellemes névnapi megemlékezés, bánatos felhanggal.
A harmadik versszak és a negyedik lezárása különösen megkapó!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Köszönöm kedves szavaidat. Van, amikor jólesik egy kis bánatos emlékezés/megemlékezés. Bár, talán inkább jóleső és csak kicsit bánatos.:)
Barátsággal: Zsóka
Nagyon tetszett szép, megható emlékezésed a névnapos illetőre. Gratulálok, megérdemli a pontot.
Kedves Irén!
Örülök, hogy itt jártál és tetszett a vers. Köszönöm kedves szavaidat és értékelésedet.
Üdvözlettel: Zsóka