Hidegben állok
egy ásító árok
szélén,
a felvonás végén.
Egyetlen lépés
még és
elnyel egészen,
de készen
talál
a tükörálarcos halál.
Nézz bele
Szerző: vajSzerző: vajSzerző: vajSzerző: vajHidegben állok
egy ásító árok
szélén,
a felvonás végén.
Egyetlen lépés
még és
elnyel egészen,
de készen
talál
a tükörálarcos halál.
7 hozzászólás
Tükörálarcos halál…ez igen! Gratulálok az íráshoz.
Lesújtó… Elrettentő… Kegyetlen… Nagyon jó!
a vége nagyon ott van,, ha lehet így fogalmazni, de az egész szuper…
Nahát! Gyönyörű…
Teljességgel megfogod az érzelmek, gondolatok lényegét, ahogy én is szeretem: egészen röviden, magába sűrítve még ezernyi gondolatot, de fukarul bánva a szóval: az olvasó elméjére bízva az ezerféle értelmezés továbbgondolását. Képies, légies, megfoghatatlan, mégis jól megragadható gondolat(ok ezrei), igen, és még hogyan kifejezve! Ez a költészet, ez a mélység, az irodalom, a filozófia, a pszichológia… Ez igen!
Köszönöm!
Gyönyörűek a soraid, nagyon jó a hangulat, amit végigviszel a versen, és a végén még rá is teszel egy lapáttal, ha szabad ezt mondani. “felvonás végén”- ez nekem nagyon tetszett, kicsit benne van a már már közhelynek játszó mondat, hogy “színház az egész világ”, mégis más dimenzióba helyezted, nem éreztem semmi közhelyet. Nagyon jó vers ez!
Kedves Vaj!
A címet nem igazán értem, de a versed nagyon jó lett. Tetszik ez a kis szójáték benne, mert ezáltal annyira nem érződik rajta az elmúlás. Olvasás közben éreztem az elszántságodat, a bátorságodat, ami pozitívan mutatja a verset, témája ellenére.
Nekem személy szerint jobban tetszett volna, ha az első 2 sorban induló lendület ugyanúgy megmarad a végére is, értem ezen azt, hogy a szótagok számát kicsit rendezni kellett volna.
Ennek ellenére azonban tetszik, főleg az utolsó sor, nagyon jó jelződ társítottál a halálhoz.
Üdv: Sachiko
köszönöm, hogy olvastad.
a címről: ha belenézel a halál tükörálarcába, magadat látod. azt a magadat, aki felkészült (vagy nem) a tuloldalra való átlépésre; azt a magadat, aki egészen odáig voltál, aki most megméretik és esetleg könnyűnek találtatik (vagy nem). ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindegy, milyen utat jártunk be, amíg eljutunk az árok széléig. Ettól függ, hogy a végelszámolásnál képesek vagyunk-e meglátni a saját arcunkat a halál álarcában.
üdv/vaj