Nézz fel,
ha fáj is a fény,
mert arcodról űzi a
surranó bánatok árnyát.
nézz fel mert vár rád
egy csöppnyi remény ,
egy ébredő ábránd ,
mert hinni fog benned a lélek
száguldó véred új úton indul az élet felé.
Mert élni és túlélni, csak hittel lehet
és fogni kell egy kezet,
ami erőt ad ami vezet,
bárki is az
csak szorosan melletted lépjen,
veled, vagy benned éljen,
akár mint emlék,
akár a múlt köve, vagy csak egy szó,
egy elhalkult mondat,
de érezd, hogy ott vagy
ahol melletted állnak,
ahol néznek és látnak,
lehet csak árnyak,
a messzi múltból
de mégiscsak
Rád vigyáznak !
2 hozzászólás
Drága fefo!
Igen, mindig kell keresni valami kapaszkodót, ha az ember elveszti a talajt a lába alól! A biztonság bármilyen legcsekélyebb érzésére mindenkinek szüksége van, tudni, hogy nincs egyedül. Enélkül elkorcsosul a lelke, s végtelen fájdalmában bármire képes lehet.
Nagyon szép ez a bátorító, vígasztaló versed!
Szeretettel: wryan
Köszönöm wryan !
Előfordul néha, hogy magam is vígaszra szorulok. De egyedül még szinte soha nem voltam , ezért alig tudom elképzelni a magány sivárságát. Tudom, hogy kell, mindig kellmellénk valaki támaszul, akinek ámasza lehetünk
Köszönöm szép szavaidat.
szeretettel fefo