Kihűlt a perc a hír nyomán,
s a porba dőlt a délután.
Feszélyezett a néma csönd,
a hallgatás, mi ránk köszönt.
Elátkozott, rekedt a szó,
viaskodó, lehangoló…
mi’ hallatán lecsüng a kéz,
szemed merengve messze néz…
Remegve félt a fél világ,
fohászt susognak esti fák.
Segítenél, de mit tehetsz?
Te itt csupán kibic lehetsz.
A gyermekem a páston áll,
s a bestia riposztra vár…
Eget kutatja vén szemem,
de arra fent, nincs senki sem…
23 hozzászólás
Szia antonius! 🙂
Nagyon tetszenek a jambusok, a forma, a rímek, de a tartalom is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin kedves!
Köszönöm. a
Kedves Antonius!
Komoly, drámai hangvételű vers.
Tetszik a ritmusa, a rímek, jelzőid tökéletesen visszaadják a vers tartalmának hangulatát.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm szépen a látogatásod kedves Zsóka.
Üdv. a
Kedves Antonius!
A versekkel hadilábon állok. De ezzel megfogtál. Gyönyörű. Ahányszor csak olvasom, mindig mond valami újat.
Csak gratulálni tudok.
Köszönettel:
G.
Csodálkozom ezen a „hadi állapoton”. Faulkner szerint:
„Tulajdonképpen minden író igazi szerelme a líra. S ha abba beletörik a bicskája, akkor pártol át a nehézségi sorrendben következő műfajhoz, a novellához. S csak azután, hogy itt is kudarcot vallott, kezd el regényt írni.”
Köszönöm a „fegyverszüneted”.
Üdv. a
Nincs mit csodálkoznod rajta, pontosan az történt, amit Faulkner nyomán írtál. Beletört a bicskám. Csak én a regényhez pártoltam át rögvest. Novellákát itt kezdtem volt írni. A gondolatfűzér volt az első. Aztán jött sorra a többi.
A versed nagyon szép. Örülök, hogy olvashattam.
G.
Sokan úgy gondolják, ahogy Faulkner. Márai is kevésnek tartotta magát a lírához. Azt hiszem neki nem volt igaza. Mi itt az ismeretlenség biztonságában miért ne kacérkodhatnánk a művészetek több tündérével?
Köszönöm a visszatérésed, kedves szavaid. a
Kedves Antal!
Tartalom és forma egyaránt jeles, nagyon szép alkotaás, jó volt olvasni.
Üdv.: Zagyvapart.
Szavaid jólesnek kedves Feri.
Köszönöm szépen. a
Kedves antonius!
Ez a versed szépen szomorú. A ritmusa is olyan, mintha páston lenne az ember, védekeznie és támadnia kellene szüntelen, hiszen vív. Vagy vívódik?
A.
Úgy gondolom, hogy a szomorúság, a bánat az igazi „táptalaja” a lírának, ezért néha képes vagyok a szebb virágért, a talaj dúsítására is.
Sajnos vannak helyzetek, amikor erre nincs szükség, mert művi beavatkozás nélkül is elég a fájdalom.
Köszönöm figyelmed, kedves, értő értékelésed. a
A napokban valami ilyesmi történt velem, ezért kicsit jobban érintet meg a versed, mintha "normál" olvasó lettem volna….
Művésznő kérem. Máskor tán igen, ezúttal, nem szeretnék Önnel egy cipőben járni.
Köszönöm látogatásod. a
Egyedi hangvétel és elgondolkodtató.Grt.Z
Kedves antonius!
Roppant érdekes és csodálatos mű!
Szeretettel:
Nairi
Remekül tartott ritmus, talán két helyen csorbul a jambusok sora. Jó téma, jó képekkel. Tömör. Átélhető. A vége nem tetszik, de ettől még a versed remek. Gratulálok!
Valahogy csak most találtam ide.
Igazán megfogott ez a vers, már az első két sor olyan ritmusos és fajsúlyos, hogy csak úgy sodorja magával az embert. Verstechnikailag is tetszik, mondandóban pedig… sok fájdalom, bizonytalanság, tehetetlenség… ismerős. Remek egy vers, gratula!
Poppy
elismerésem!
ruca
Kedves antonius!
Nagyon jól sikerült vers ez. Biztosan benézek ide még.
Üdvözlettel,
atheles
Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket, kedves szavaitokat, értékeléseiteket.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Megfogott a versed tartalmilag.Elgondolkodtató..
Ági
Kedves szavaid örömöt okoznak.
Köszönöm. a