Nincsenek hősök, végül mind feladta.
Zárt sorokba róva a Dunának mentek,
sok kopott kabátú, tévelygő ebadta
mint megannyi árnyalak, úgy jelent meg,
s mint ki reménytelen, elátkozott kort lát,
vonultak a vízhez bontani vitorlát.
Nincsenek hősök, csendesek az utcák.
Hol egykor őrjöngve kiáltottak halált,
az éjverte csenden térdig túrva jutsz át,
aszfaltrajz se rezzen, az idő is megállt,
és mintha messzire néznének a házak,
nézik a távozót, nincs itt, aki lázad.
Nincsenek hősök, mennek a tengerig.
Kabátszárnyak szállnak nyugatnak, keletnek.
Amit nem találtak, majd máshol meglelik;
megannyi hithagyó, átkozott eretnek,
magukra maradtak. Magunkra maradtunk,
sűrű eső áztat, mocsárvíz alattunk,
nincsenek hősök, sírni lenne kedvem…
vagy csak egyet látni újra,
képzeletben.
22 hozzászólás
Szépséges rezignáltságod több úton is elindított gondolatban. Csak az egyik az, hogy vannak azért. Másfélék, csendesek, nem tudjuk róluk… Mert mi is a hősiesség?
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, Irénke. Azt gondolom, nem szabad a hősiességet és a megalkuvást, a nehéz sors viselését összekeverni. A konfrontációkat vállalni kell, és ezen nincs szégyellnivaló, a példa pedig hozza majd a többieket is. Ám ha nincs, aki beleálljon, elfogy a hit, marad a szürkeség, az elviselők csöndes túlélése egyfajta "küzdelem"-ként a köztudatban… Örömmel láttalak itt, köszönöm, hogy elgondolkodtál a vers alatt :-).
aLéb
Szia aLéb! Tudod, sokszor elmondtam már, nagyon tetszenek a verseid, olvasom őket. Ez is klassz. Annak ellenére, h az első versszakban nem nagyon tudtam magam elé képzelni a szitut. Itt van egy csalódott bús tömeg, zárt sorokban menetelnek a ….Dunához….(nem a tengerhez?) – hogy vitorlát bontsanak? Tömegszámra? A Dunán, ahol a sodrás miatt nem lehet vitorlázni? És hány hajó kell ahhoz, h ekkora tömeget elszállítson….hova is? Szóval itt megakadtam, elvesztettem a fonalat. De biztos bennem van a hiba, túlkombinálom! (?) Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Sok mindent kiolvasol a versből, és nagyon jó következtetéseket vonsz le, az elvonatkoztatásaid is helytállóak. Ugyanakkor azt gondolom, néhány gyakorlati dolgon túlmutat szándékaim szerint a vers, és itt nem passzoltunk össze olvasó és alkotó. Persze ez nem az olvasó hibája, és ezt nem az udvariasság mondatja velem :-). Örömmel olvastam a hozzászólásod.
aLéb
Folytatom. Tudom persze, h a kopott kabátú ebadták, a Duna, a vitorla jelképek, szimbólumok. De a vonatkozás megfejtésében ez sem segít most. 🙂
…és akkor reflektálva a folytatásra; pontosan látod, szimbólumok, eszközök arra, amire a versben keresem/próbálom megadni a választ, és ami egyben a vers címe is: Nincsenek hősök. (Ez a vers valamikor júniusban íródott, pillanatnyi történések indokolták, nincsenek pl. októberi vonatkozásai.)
Köszönöm, hogy továbbgondoltad :-).
aLéb
Lacival egyet nem értve: én egyértelműen a Dunába lőtt zsidókra, a háztetők fölött szálló hegedűsre asszociáltam, a vízzel szép csendben lecsorgó halottak hamvaira…Közülük sem lázadt senki, pedig hányan voltak…!
Irénke, ez a gondolat is bennem volt, a kiszolgáltatottság, a "vágóhíd-effektus", a lázadás hiánya történelmi koroktól függetlenül, de a Te értelmezésedben akár konkrét eseményekbe helyezve is… Teljesen megáll az értelmezésed. Nagyon köszönöm, hogy újra itt jártál :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Nekem egyértelműen a zsidók Dunába lövése és a mostani migráns-áradat közti párhuzam jött le.
De hősök vannak. Egyetlen hős sem tudta tettének elkövetése pillanatában, hogy hős lett.
Tetszik az elmélkedésed.
Szeretettel:
Ylen
Ylen, azért örülök különösen a hozzászólásodnak, mert azt látom, hogy a keltett képek hatna, hogy benned is megfog egy-egy gondolat, és ez történetekké válik, megelevenedik. Ezt nagyon köszönöm. Örülök, hogy olvastál, és itt hagytad a gondolataidat, a véleményedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Már írtam ehhez másutt, de most új gondolataim támadtak, mégpedig az első sorod által. Meg is álltam ott, hogy átfésüljem történelmünket Samutól napjainkig. Miután ezt megtettem, kicsit másként láttam a verset, de tartom magam ahhoz, hogy számomra nem az a hős, aki a csatamezőkön harcol, hanem az is (sokkal inkább), aki tömegeket mozgat szavaival. Ha valakit tisztelnek embersége, bátorsága, nemes gondolatai miatt, az bizony nem akármilyen hős, mert csatlakoznak hozzá.
A hősök létezne, csak ma más a dolguk. Más a megvilágításuk, mert más eszközzel harcolnak.
Ébreszt és gondolkodtat a versed, és hogy önmagad is beleszőtted, az erősíti a mondanivalót.
Aki példát mutat, egykor valódi hőssé válhat. Sorolhatnám történelmi tanulmányaimból az eseteket, de ezeket te is tudod. 🙂 Nem könnyű ám csatlakozni! 🙂
Nagyon tetszik a vers, a benne lévő túlzások üzenete is, mert serkent.
Nem képzelet ez! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagy kérdés ez a hős-ség -). Ugyanígy az eszközeik is. Örülök, hogy tetszett a vers most is, mert azt gondolom, fontos, hogy elhiggyük, vannak eszközeink. Annak is, aki ír :-). Köszönöm szépen, hogy mindig elolvasol, és nem mégy el szó nélkül a verseim mellett :-). Örömmel láttalak.
aLéb
Remek vers,mint mindig 🙂
Szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, Zsu :-)).
aLéb
Nagyon fontos gondolatokat fogalmaztál meg versedben. Én is azt mondom, és több hazafias versemben is leírtam, hogy most nincsenek államférfiak, mint korábban voltak (mondhatjuk úgy is, hogy hősök), akik bátran ki tudnának állni az igazság mellett, akik értenek a haza kormányzásához! S ha vannak is, nem mernek – úgy gondolom – sok ember nevében is merészen kiállni tiszta igazság mellett, akik értik a vezetést, kenyeret adnának minden családnak, éhező gyereknek, akik vissza tudnák csábítani azokat, akik már elmenekültek és most is menekülnek. Mi lesz, ha ez így megy tovább?
Nagyon tetszik a befejezésed, mert jó lenne közülük csak egy bátor embert újra látni…
Szeretettel olvastam versed: Kata
Ez is fontos szempont, megközelítés lehet, kedves Kata, amit itt írtál. Én a hősöket ott látnám szívesen, ahol nap mint nap ki kellene mondani, NEM, NEM ÍGY, NEM VELÜNK. Örülök, hogy olvastad a verset, köszönöm, hogy itt hagytad a gondolataidat.
aLéb
Szia!
Most olvasom a versed. Mélyen megérintett. Több oka is van, amit most nem részletezek.
Azon gondolkodom, hogy a hősök nélküli világ vajon a tudatlanság, a félelem vagy a megalkuvás talajából nő ki?
Magam részéről félelmetesnek tartom. Olyan félelmetesnek, mint az éhezést, vagy a pusztító tűzvészt.
Az az igazi bánatom, hogy erről kell írnod! Merthogy ez van…
Gyömbér
Szia Gyömbér!
Pontosan, ahogy írod: a hősök nélküli világ "a tudatlanság, a félelem ÉS a megalkuvás talajából nő ki". A félelmetessége pedig abban van, hogy nem annyira közvetlen hatású, mint az éhezésnek, vagy a tűzvésznek, de ugyanúgy öl… csak lassan, szinte észrevétlenül, és sokszor nem is fizikai, bár annál jóval mélyebb, áthatóbb a pusztító hatása.
Köszönöm hogy olvastad, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves Aléb!
Minden versed elég súlyos, ha érted mire gondolok én
szándékosan kerülöm már az ilyet.Amúgy a téma miatt
jöttem fel és azért, hogy összehasonlítsam az előző verseddel.
Kb gy hónapig én is azt hittem nincsenek hősök, de kb egy hónapja más véleményem van erről a dologról (is) Ez szerintem eléggé
pesszimista hozz állás, bár az adott körülményeket nem ismerem,
és a pillanatban az adott hangulatodat sem vagyis az okát.
Bár most olvastam amit Finta Katának írtál meg Gyömbérnek.
Így már világos ,mint a nap.Jó éjt neked!
Szeretettel:Ági
Szia Ági,
örülök, hogy visszaolvasva kiderült, mi is vezette az írásom. Köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Örülök, hogy ezt elolvastam vannak hasonlóságok az előző verssel.
A kezdő sorok ismétlése. Még annyi, hogy most igazán mázlistának érzem magam, hogy ezt elolvastam. Én ismerek hősöket, de csak lehet nekem azok. Köszönöm a sorsnak hogy ezt a verset " elém dobta" és persze neked, hogy megírtad!
Ági
Kedves Ági,
a hősök természete már csak ilyen, van akinek hősök, másnak meg nem :-). Persze vannak olyan egyetemes értékek, amik mellett kiállni hősiesség kiállni bizonyos helyzetekben. Ez a vers pedig bizonyos helyzetekre íródott :-). Nagyon köszönöm, hogy olvastál, és hogy itt hagytad a véleményed.
aLéb