Reteszizmom gyengül,
befárad a kinti,
szabadkozás magját
szerteszét hinti.
Bent lesz a kint
és kint lesz a bent,
zárlatosságát
veszti a rend.
Szabályok öltönyét
dobja el utam,
lezser csuhámat
add rám te, Uram!
Zsebem átjáró
Égből a Földre,
aranyalmából
mézízű körte.
Virág nyíljon este
álmok bő mezején,
várja az ébredőt
mennyei nyeremény.
Szakítsd le nyikorgó
ablakod szárnyait,
mindegyik születő
angyalnak adatik.
Szakítsd le ajtód
vicsorgó bilincsét,
engedd betérni,
azt, mi bent nincs még.
Lakattalan híd
lakatlan szigetre,
az égető magányt
tegyük hát hidegre.
S ne csak így,
Karácsony este.
2 hozzászólás
Kedves Csaba!
Versedet jó érzékkel írtad. Érdekes a tartalma, formai szempontból is tetszetős, igaz, nem kerestem a hibákat, de élvzettel olvastam.
Gratulálok: Kata
Köszönöm, Kata, örülök, hogy olvastad!