Oda a lángoshoz, oda-odamegyek,
Hogy belőle gyorsan egy falatot egyek.
Nem eszem meg mindet, hagyok belőle,
De nem sokáig tart majd, tudom előre.
Mikor megharapom, megrándul a szemem,
Mert hirtelen eszmélek, hogy már a következőt eszem.
Szépen lelassítok, hogy ne fogyjon a jóság,
Elismerem, mindez csak nagyokosság.
Van belőle tejfölös, van belőle sajtos,
De nincs belőle fölös, hát igen, sajnos.
Az eladó tehet rá fokhagymás pácot,
Ha viszont kifelejti, kinyírom a srácot!
Húzhatnám tovább az óda legvégit,
De olvastam már ilyesmiből egy-néhány régit.
Épp ezért bevégzem magasztalásomat,
S egyedül folytatom vigasztalásomat.
13 hozzászólás
Nagyon jó vers, én is szeretem a lángost. Egyedül a harmadik versszak, utolsó sorával nem vagyok kibékülve…
Kösz… Azt a sort éreztem a humor szempontjából a legmegfelelőbbnek.
Egyedül vígasztalod magad a lángossal tovább – én így értelmeztem az utolsó sort.
ez szerintem nagyonjo lett. nekem is kicsit furcsa a 3. versszak utolsó sora, de olyan ritmusos az egész, hogy ez elfedi
Éljen a vidámság, móka, kacagás. Szellemes, játékos.
Ez az! Az öröm a legjobb gyógyszer!
Nagyon jó és ritmusos a vers. /Legszívesebben most ronannék egy lángost enni!/ Az a bizonyos sor szerintem sem kéne bele, de azért tetszett.
Köszönöm kedves Emma!
Nyomjál be egy lángost, ne hagyd ki! 🙂
Üdv: Petrucci
Tetszik nagyon Petrucci! A legjobb, hogy megkívánom a lángost, de csak hiú ábránd, most nem ehetek. Nekem semmi bajom azzal a sorral, szerintem egy ilyen könnyed, frappáns versikéhez napjainkból, ez nagyon kell! Jó lett!
Hogyhogy nem ehetsz?? A lángost megtiltani nem lehet. Még a legdurvább fogyókúrák esetén is orvosilag javallott! 🙂
Kösz
Petrucci
Egészen megkívántam a lángost:D Könnyed, jópofa vers, ügyes vagy!
🙂 Tök jó vers, aranyos! De most megéheztem, és a lángos sehol….:)
🙂 Ez aranyos :)) Én is imádom a lángost 😉 Megmosolyogtattál 🙂
Üdv.: Phoenix