A beszéd elhalt üres a terem
dermedt csendjén múltunkat keresem
emléke itt leng még régi helyén
ám por lebeg már fakó peremén
körötte nem jár nem topog senki
nincs ki jöjjön többé vizitelni
vitézséget fitogtatni bízva
mi elmúlt magányunkat szítja
múltunk elröppent szélfútta avar
csak sárguló emlékeket takar
mely még élteti tűnő énünket
míg az idő mindünket eltemet
évekig mi itt híven szolgáltunk
olykor ugyan ellene ágáltunk
még avatatlan civil volt csupán
aki helyünkre áll majd ezután
volt feddéseinket már nem bánjuk
csupán elválásunkat sajnáljuk
ám maradásunk nincs már semmiért
elmúlt letelt amit sorsunk kimért
vissza majd csak emlékeink járnak
régi nóták új dalokkal szállnak
árvult útjainkat mások járják
régi nyomainkat eltakarják