Az örök csendbe hullott anyák
könnye bús eső az ablakon,
s az imbolygó, gyönge gyertyaláng
csak a bánatra jó alkalom.
Mert a konok hiányt nem lehet
csokorba kötni, mint a rózsát,
a ködbe veszett Édeseket
bebalzsamozta már a jóság.
Az örök csendbe zárt anyákat
virágok özöne se kelti fel,
a májusi első vasárnap
árvák mellkasára tenyerel,
s megfojtja odabent a sírást,
hiszen úgyis minden hiába,
és egyszer muszáj, hogy megbocsásd,
hogy elment, s ki se csöng a száma.
4 hozzászólás
Kedves Netelka!
Köszönöm. Lehet, hogy többet kellene írnom soraidhoz, de döbbenet van bennem, és szeretet.
Köszönöm.
Ez pont elég, és nagyon köszönöm!
Kedves Netelka!
El tudtad mondani az elmondhatatlant.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati, bár ne tudnám vagy ne kellene :/ Köszönöm!