Már rég alszik a városok zaja,
halkuló imák simulnak az éjbe,
gyermeke álmát anyja betakarja,
és fák merengnek a messzeségbe.
Már rég alszik a korai madár,
csend-léptekkel indul útjára a Hold,
levél ring a szellő suttogó dalán,
csillag-áldását szórja az égbolt.
Már rég alszik a nappalok fénye,
fáradt könnyeket hullajt az őszi táj,
s a barackízű nyár után cserébe,
ezüsthajnalát festi a határ.
18 hozzászólás
Nagyon szép vers! Gratulálok!
szeretettel-panka
Igazi őszi vers, csodás képekkel ábrázolva…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Andi!
Őszi giccs. Érdekes cím. Azért tényleg van benne egy kis giccs.
Gondolom nem véletlenül.
Ági
köszönöm Panka! szeretettel
köszönöm Tünde!
..és neked is Ági!
Az utolsó versszak egyedül is megállná a helyét….giccs nélkül.
Üdv: oroszlán
Andyka! nekem úgy tűnik, hogy az utolsó versszakod igazán az ősz. Az első két versszakhoz valami más befejezés illene. Bocsáss meg,, színes kifejező sorok, talán nem passzolás végett lehetne giccsnek nevezni. baráti üdvözletem Éva
Ősz ide vagy oda, jó érzés volt picit betakarózni soraiddal…
üdv
leslie
remek önirónia!
ha nem ez a cím, hozzá sem szólok, vagy adok rá egy hármast! 🙂
Üdv: Cal
annak szántam Cagliostro! :)) köszi!:))
Leslie köszönöm neked is!
Éva köszi neked is!
oroszlán köszönlek!
Kedves Andy!
Nagyon jól sikerült az őszi versed. Azért, mert olyan szép és színes az ősz, miért lenne giccses? Válogatottan szép az utolsó mondatod.
Szeretettel: Kata
Egyetértek Cagliostroval, a cím nélkül semmi különös, de azzal együtt…!
Te leszel a következő kedvencem, azt hiszem. 🙂
Üdv,
Poppy
köszönöm figyelmedet!
..és neked is Poppy