Koszos lépcső foltos úttest
öreg néne onnan keres
tekintetet zavarosat
fillért érő kontaktokat
kendő fején olyan régi
keze csomót megigézi
lazán tartja keze ráncos
cipő kopott kicsit sáros
köténykéje ölbe huppan
kitarása bele csusszan
hangja fáradt csupa könnycsepp
szégyelli hogy ez az ötlet
született meg törte fejét
miként lássa meg az estét
üres hassal nem jár remény
roppant kicsi rá az esély
öreg néne nem esemény
akadály az utca kövén
rá sem néz a sok futkozó
munka után unatkozó
szemlesütve elfordulnak
pénzt nem adnak koldulónak.
Panna várost ritkán járta
csodálkozva fordult hátra
jobbra-balra meg előre
szeplős lett a naptól bőre
szemük egyszer össze akadt
nem kéne más csak egy falat
ösztönszerű kérdés fogant
összetörte mosolyomat.
Panna kérdez: Néni mondja
mit kívánna korgó gyomra?
Pára cseppent tekintet tört
érzékeny lett szemem ettől.
– Amit hoz majd kedves naccsád,’
elfogadom a vacsorát!
Panna perdült ajtó tárult
eladó itt minden áru
fehér zacskót néne látva
mosolygott fogatlan szája
belenézett karácsonykor
látott ilyen varázslatot
foszlós béles puha habos
volt mit a lány neki adott.
-Isten áldja ! – szólt a néne
-Naccságodat’ béke védje!
Visszalépett. -Néne kérem
e szavakat én nem értem.
Aztán gyorsan elsietve
zsebkendőt keresett rejtve.