December huszonnyolcadikára
az ünnep lassacskán elcsöndesül.
Makacs útját a tél tovább járja,
s a köd a fákra némán ráfeszül.
Dermedt girlandokat cibál a szél,
s kioltja az utolsó lángokat.
A parkban egy nő magában beszél,
közben apró harangot rázogat.
A hétköznappá szürkült reggelen
ablakok mögé szorult a béke.
Egy fenyő és néhány csillogó dísz
a karácsony végső menedéke.
2006. december 28.
2 hozzászólás
Tetszett a versed Netelka! Különösen az utolsó versszak. Gratulálok, még sok ilyet! Üdvözlettel : Túri I.
Boldog Újévet, sikerekben,egészségben gazdagon.
Köszönöm, kedves Imre, és neked is nagyon boldog új évet 🙂