egymás után rakosgatni,
ám gyöngysort fűzni belőlük
különleges mesterség,
melyhez
csak alázattal lehet felnőni.
*
Minél többet hangoztatja valaki,
hogy sokat tud,
annál kevesebbre képes,
mert
az öntömjénezés füstje
elhomályosítja a fejlődés útját.
*
Egy versformát
nem szükséges
(zárójelben)
magyarázni,
építőkövei mutatják meg
létjogosultságát.
*
Aki verset ír,
legyen titokzatos óceán,
hogy
a kíváncsi olvasó
mélybúvárként merüljön le
kincseit kutatni.
*
Valódi mélységet
az képes leghitelesebben átadni,
aki megjárta a poklot,
perzselődött kénköves tüzénél,
elgyötört testtel,
megtépázott lélekkel,
letisztult gondolatokkal tért vissza,
és van elég bátorsága
megmutatni gyengeségeit.
*
A költészet repülés.
A madár is
előbb szárnyakat növeszt,
csak utána merészkedik magasra –
élvezi a könnyed lebegést,
majd biztonsággal földet ér,
megpihen és új erőt gyűjt,
hogy később is szárnyalhasson.
*
Amikor valaki azt hiszi,
már mindent tud a költészetről,
akkor kerül legmesszebb
a Parnasszustól.
*
A költői cím
nem a jelen adománya.
Ha majd
a papírra vetett szó
szellemi hagyaték lesz,
értékét az utókor határozza meg.
17 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Miért nem írt hozzád még senki. Kb minden évben elteszel valami hasonlót.
A lelkesedésed még mindig töretlenül elragadó attól függetlenül, hogy mondhatni semleges vagyok a témában.
Sok sikert kívánok neked!
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Még csak ma tettem fel. 🙂
Minden évben nem szoktam, de nemrég írtam egy hasonlót, csak más témában. Nem valószínű, hogy népszerű lesz ez az írásom, de már régóta foglalkoztat a költészethez való hozzáállás. Sokan játéknak gondolják, én meg komolyan, és ez megmozgatta a fantáziám.
Köszönöm szépen, hogy benéztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! A költészet sztem játék, nemes, szép játék. Játék a szavakkal, formákkal, gondolatokkal. ("…Jó szóval oktasd, játszani is engedd…"). Nem kell túl komolyan venni, semmit se kell túl komolyan venni, mert begörcsöl tőle az ember. Az utsó versszakkal egyetértek:
A költői cím
nem a jelen adománya.
Ha majd
a papírra vetett szó
szellemi hagyaték lesz,
értékét az utókor határozza meg.
Szeretettel üdvözöllek: én
A vers stílusa nekem Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban versét idézi fel. Bejön!!! 🙂
Megtisztelő a párhuzamod, kedves "én". 🙂
Nem gondoltam Vörösmartyra, amikor írtam, sokkal inkább a világhálón publikáló, magukat költői címmel illető személyekre, akik szórják a helyesírási, stilisztikai, szerkesztési hibáktól "ékeskedő" verseiket, és állva tapsol a közönség. Hemzseg a net a mondvacsinált oklevelektől, és olyan publikációk jelennek meg egyes vadiúj, "modern" magazinoknál, hogy tele vannak hibákkal. Legalább néznék át, hogy rendben legyenek a szóközök, a magánhangzókon az ékezetek ne hol jobbra, hol balra dőljenek, sorolhatnám…
Ezt nagyon szomorúnak tartom, mert a költészet többre hivatott.
Szia kankalin! Ebben tökéletesen egyetértünk! De nincs más lehetőség, mint szóvá tenni! 🙂 Ebből a kitekintésből nézve nagyon jól tetted, h megírtad! Üdv: én
Szia "én"! 🙂
Rajtam nem múlik.
Köszönöm, hogy visszanéztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia "én"! 🙂
Játszani a szavakkal nem egyenlő a költészettel, ez az első gondolatom ebben a sorozatban, tartom is ezt a véleményemet. A kötészetet lehet nemes játéknak nevezni, ám a játéknál több kell, és illik komolyan venni. Attól, hogy komolyan vesszük, még nem leszünk görcsösek. Ha játszunk is a szavakkal, ennek is, mint minden játéknak megvannak a szabályai. A költészet tiszteletet érdemel.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál soraimon! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A "Poétézisek" ben nagyon sok tanács,intés és és
taláölható!
"különleges mesterség,
melyhez
csak alázattal lehet felnőni."
Ez hihetetlenül fontos,hogy így közelítsük meg a költészetete.
Szintén egy csoda jáo gondolat,hogy a költészetet:
"nem szükséges
(zárójelben)
magyarázni,"…az magáért beszél!
Sokszor nehéz kitalálni,mit is akar mondani egy írás.
"letisztult gondolatokkal tért vissza,
és van elég bátorsága
megmutatni gyengeségeit."ogen,ennélkül nem lenne igazßan hiteles az írás
Szia sailor! 🙂
Ez az összeállítás úgy született, hogy először csak a fejemben gyűjtögettem, mert sok olyan dologgal találkoztam, ami nem tetszett. Nyilván tenni nem tudok ellenük, hiába is próbálom megértetni a költészet lényegét olyanokkal, akik nem a minőségre, hanem a mennyiségre és a címre törekednek.
Leírtam, és én is belenézek ebbe a tükörbe.
Örülök, hogy értékesnek találod.
Köszönöm szépen a nálam hagyott gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Elnézést a hibákért,siettem,mert kidobott néhányszor…
Idéztem és idézek írásodból,mert olyan érthetöen kifejezettek
a gondolatok,hogy körülmagyarázni nem lenne szabad!
"A madár is
előbb szárnyakat növeszt,"…nagyon jó hasonlat.
Hozzá kell készülni az íráshoz!
"Amikor valaki azt hiszi,
már mindent tud a költészetről…"olyan szmély nem lesz képes igazit
írni,mert az írás egy örökös tanulás is egyben!
Gratulálok nagyon értékes írásodra!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Szia Kankalin!
Megszívlelendő tanácsok a magukat költőknek tartóknak. Az ötödikről jut eszembe: "Aki dudás akar lenni,/ pokolra kell annak menni./ Ott kell annak megtanulni,/ hogyan kell a dudát fújni."
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Talán nem is tanácsok, inkább összefoglaló, hogy mit gondolok a költészetről. Én is megfontolom, amit megfogalmaztam, de határozott szándékom volt, hogy minél több olyan olvasó elé kerüljön, aki írással is foglalkozik.
Érdekes, hogy az ötödiket emelted ki. Onnan származik a "dinamit", ami kirobbantotta belőlem ezt a sorozatot, mert olyan versekkel találkoztam, amelyekben megéreztem, hogy milyen és honnan származik a leghitelesebb mélység.
Köszönöm, hogy átgondoltad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Megint egy jó cím, s tartalomhoz a forma. (Nem is sejtettem, hogy a Poétézisek is egy csokor Kankalin. Pedig gondolhattam volna.) 😊
Milyen jó, hogy most már sokkal több időd jut az irodalomra, az alkotásra. A második különösen tetszett:
… "az öntömjénezés füstje
elhomályosítja a fejlődés útját."
Hogy milyen frappáns megfogalmazás ez!
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Kedvelem a szójátékokat, a cím harmadikra adta magát, gondoltam, összefoglalja a tartalmat.
Ami az időt illeti, sajnos egyelőre nem jut rá annyi, amennyit szeretnék, de majd alakul.
Az öntömjénezés az egyik kulcsszó ebben a sorozatban. Örülök, hogy tetszik a megfogalmazás.
El tudok mélyedni rendesen az ilyen "okosságokban", lesznek még hasonlók, csak meg kell várnom, amíg valami elindítja bennem, hogy összeálljanak a részletek.
Köszönöm, hogy foglalkoztál ezzel a "Kankalin csokorral"! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Hú, ez nagyon jó! Bölcsességek, igazságok lapulnak ezekben az intelmekben, sorokban. Valóban, a szavakat egymás után rakni, nem nagy kunszt (sokszor én is ezt teszem), de gyöngysort fűzni a szavakból, az a költészet! Nagyon-nagyon tetszett ez az elmélkedésed! Remélem sokan elolvassák, elgondolkodnak, és csínján bánnak ezzel a kijelentéssel is, hogy: költő vagyok. Gratulálok! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Tapasztalatból születtek ezek a gondolatok, a költészet védelmében. Főleg a közösségi oldalon sok igénytelen verset látok keringeni a magukat költőnek vallóktól, egymást dicsérgetik, és el is hiszik, hogy hatalmasat alkottak.
Az íráshoz mindenkinek joga van, de a minőségre is törekedni kellene. Versekből túltermelés van, látok olyan szerzőt, aki naponta akár ötöt is posztol, ám sem tartalmi sem formai szempontból nincsenek köszönőviszonyban sem a költészettel.
A kötetek úgy jelennek meg, mintha vízcsapból folynának, nincs semmilyen szűrés. Pénzért bármi megvehető. Manapság az a költő, akinek kötete van, mindegy, milyen a minőség.
Sok észrevétel alapján született ez az irományom. Lehet, hogy semmit nem érek el vele, de ha elgondolkodnak rajta néhányan, már megérte. Én is belenézek ebbe a tükörbe, van hova javulnom. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed! 🙂
Szeretettel: Kankalin