Porból lettünk. Most por temet
átíratlan post mortemet,
zárt ajtók, ablakok mögül,
ahol a szmogmogul megül
lesnek a szürke füstködök.
Porból lettem, s a porért küszködök,
semmit zár össze a két kezem,
csak csipetnyi nemlétért létezem,
agyam pár tüskés sort akar,
fuldoklom, füst és por takar,
már nem több, csak egy szürke oszlop
amivé lassan összefoszlok…
Kérlek, ne kelljen messze mennem,
nem tudom, egyszer lesz-e bennem
újra fény.
A lélek vánszorog.
Mossatok termőre
tavaszi záporok.
14 hozzászólás
Szinte meg sem tudok szólalni, belém dermedt a szó is, mert akkora nagyot alkottál! Már a kezdő két sor is csodálatos – amellett, hogy a rímjei felülmúlhatatlanok, akár az egész versé. Olyan szürke az egész, annyira lemondó, mégis van benne remény:a víz, ami tisztára mos. Szívből gratulálok, aLéb!
Klári
Klári, köszönöm szépen, örülök ha tetszett.
aLéb
Ez zseniális!
A kettősség, ami végig vezet a versen, a szellemes, mesteri szójátékok, az irónia fájdalommal vegyítve, a könnyedség a nehéz téma ellenére, a vége kitisztul, s nagyon szép, lírai lesz technikájában is.
gratum: Grey
Grey, köszönöm szépen az értelmező olvasást, nagyon örülök, hogy tetszett a vers.
aLéb
Kedves aLéb!
Ez most annyira eltér mindattól, amit eddig tőled olvastam, hogy kétszer is meg kellett győződnöm az alkotó nevéről. Mindezt nem csupán formailag értem, de tartalmilag is. Persze ez abból is adódhat, hogy még sok a pótolnivalóm. Megrögzött vágyam, hogy pótolom, amit lehet. Az ilyen ötcsillagos versek erősítenek meg mindig abban, hogy érdemes.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Laca, igen, ez valamivel szabadabb, több benne (a téma ellenére) a játékosság, és az íve is talán direktebb. Örömmel veszem, ha olvasol, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Atyaég, micsoda sziporkázó szójáték!
"mögül, szmogmogul megül" eszméletlen! Hogy ilyenek miért nem jutnak nekem eszembe!? 🙂
Barátsággal: dodesz
Dodesz, örülök, ha tetszett :-). A társadalom egészséges fejlődése érdekében igyekszem ritkán elengedni az agyamat ennyire :-).
Üdv: aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nagyon tetszik, ahogy az ősi gondolathoz nyúlsz, s abból a mai ember és saját magad számára is tanulsággal szolgálsz, újszerű köntösbe bújtatva.
Már alig merem leírni, hogy csodájára járok verseidnek, hogy sűrűn visszatérek hozzájuk…
Azt gondolom, hogy aki Embert és Költészetet szeretne tanulni, annak itt a helye, meg kell ismernie a verseid, gondolataid.
Itt is elmondom, hogy a fények benned vannak, lámpásként világítanak.
A tavaszi záporok elvileg jönnek, de a hét végére nyarat jósoltak a szakértők.
Ha nem a zápor, akkor majd egy jól irányzott szellő termőre fordít. 🙂
Jó a cím, mint mindig. Egyáltalán nem tré, örülök, hogy elé poroltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A nyár pedig meg is érkezett :-). Nagyon megtisztelő a véleményed, örülök, ha így látod a verseimet, köszönöm szépen. Igen, igyekszem a címmel is valami többletet, több-kevesebb sikerrel :-).Mindig örömmel látlak.
aLéb
Kedves aLéb!
Nincs szavam. Hozzád tanulni jövök.
Köszönöm.
Ylen
Ylen, megtisztelsz, nagyon szépen köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Csupán egy kis por…de akkora felleg kerekedett belőle, mivel hatalmas a versed.
Igazából csak annyit tudok mondani, hogy tuszteletteljes főhajtas és megyek újra olvasni mégegyszer…
Szeretettel: Edit
Kedves Edit,
elnézésedet kell kérnem, hogy ilyen késve válaszolok. Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örömmel olvastam.
aLéb