Ellátok innen Zuglóból Budára.
A túlsó házból száz fény rám nevet
ahogy megébred az est hívó szavára,
hűs szél simítja végig mellemet…
Émelygek, ahogy taszít a semmi,
a szobám sarkában kúszó portitok
elborzaszt, mért’ kellet ennek így lenni,
de csöndes vagyok, még nem ordítok,
csak visszamennék, vissza, régi úton,
legyen bár ezer tövissel derékig szegett,
ezer inda, mely marasztalón átfon..
most hűs szél simítja újra mellemet,
repülni kell, már annyi minden történt,
és mégsem oldott a várva várt tavasz
hogy elkerüljem, újra el az örvényt,
hiába jött, már nem lesz ugyanaz.
A szépség? Mi volt? Mit jelentett bennem
a csodáig, testedig, ajkadig érni fel?
A válasz elszáll, már nem kell megfelelnem.
A sóhaj madár, s nekem repülni kell.
Ezért jöttem, hogy még egyszer megnézzem
a sötétre ébredő és morgó esti várost,
ahol lehúztam sok száz kemény évem
törve és talpalva…. és az égbolt vár most.
Karom kitárom, a szellő újra átjár,
halkan zenél egy feszes drótdarab,
egy lépés csak, megteszem, mert rám vár
a végtelen szabadság, bármit mondanak,
enyém az ég, a tizedikről ugrom
és szállok az örökké fényes Hold alatt.
15 hozzászólás
Kedves aLéb, ne ugorj,pár pillanat repülés nem éri meg. Még sok ilyen szép vers írása várr rád. Nagyon jók a rimeid, a képeid, tetszett, gratulálok.
Üdv: József
Köszönöm, szhemi!
aLéb
Kedves aLéb!
Borzasztóan átéltem a versed!
Kifogástalan, igazi életkép!!!
Én is álltam zuglóban, bár csak a negyediken…))
Nekem, és ez csak az én véleményem, valami fantasztikusat írtál, szinte minden gondolata a soraidnak megérintett, …láttam…éreztem, átéreztem..
Mindent beletettél, amit kellett!
Pont úgy ahogy kell..
Nem írok többet, mert kidob a szerver..)))
ŐSZINTE GRATULÁCIÓM!!!!!!!!! (DE TÉNYLEG NEM KELL UGRANI!)
Kedves aLéb!
Kérlek, maradj!
Különben is, a Hold alatt
nincsenek illatok,
nem ragyog
a Nap.
Hidd el, ott sem leszel boldogabb!
Hideg van, és nincs takaró,
..és tudod, azért élni jó,
bár néha nehéz, lehet,
de addig el nem mehetsz
oda…annyira távol,
míg egy embernek is ITT hiányzol!
U.I. a versed persze szép, hogy is ne lenne az…
Gy.
Gyömbér, itt vagyok… meg maradok is…
Nagyon szépen köszönöm verses reakciódat a soraimra, igazán kedves. :-))
aLéb
Dini, dehogy ugrom 🙂 Verseket írok…. Én tényleg álltam a tizediken Zuglóban, de nem kifejezetten ezzel a céllla, amit a vers megfogalmaz.
Köszönöm, hogy átélted a versem!
aLéb
Kedves aLéb! versed remekül sikerült, csak gratulálni tudok hozzá, először én is megijedtem azért, de szerencsére csak a ragyogó fantáziád játszik a sorok között:)
élmény volt:)
Kedves aLéb!
Ha ez új versed lenne megijesztenének a gondolataid.Megnyugtató, hogy régi vers.
Így is leírhatatlan hatással volt rám.
Üdv:Ági
Köszönöm, Ági.
aLéb
Ilyen típusú verset még nem olvastam Tőled. A hsz.-kből tudom, hogy régebbi írásod. Számomra az derül ki, hogy már azelőtt is remek verseket írtál. Gratulálok!
Zoli
Drága aLéb!!!
Veresedhez polgári szavakkal kár hozzá szólni! Írásod ennél sokkal több!
Így ezt az idézetet írnám alá:
"Az embert megigézi az örökkévalóság. S ezt kérdezzük magunktól: vajon visszhangot vernek tetteink az évszázadok során át? Hallják nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk? Tudják majd kik voltunk, míly bátran harcoltunk, s míly lángolón szerettünk? "
(Kitalálod miből van?)
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde, köszönöm szépen hogy itt jártál. Sejtettem, de utánanéztem, Trója…
aLéb
Zoli, nagy örömmel láttalak itt, köszönöm szépen mindig megtisztelő, kedves véleményedet.
aLÉb
Szia aLéb! 🙂
Csak verset akartam ma, igazit. Véletlenül találtam ezt. Lacházától Pestig látok, világosan, meg onnan vissza is, ugyanúgy. Ennek a véletlenül talált versnek örülök, mert a saját, ordítás nélküli csöndességem köszön vissza a sorok által.
A repülésben osztozom, magam is próbáltam. 🙂
Élmény volt itt időzni, visszamentem az időben, aztán pedig újra előre.
Csodás a vers, nagyon tetszett az élet benne, a levegő, meg a halhatatlanság. 🙂
Jólesett. :)))
Szeretettel: Kankalin
Hű, de régen vol :-))). Köszönöm, hogy itt jártál, Kankalin.
aLéb