Tekintetem… fák lombja fölé szálljál!
Madár suhan majd veled tova;
Meséknek hőse, szénfekete.
Kék álmok táján soká ne maradjál!
Útszélen munkás itt sok pihen,
A kezük mindig szénfekete.
Le nékik fényt majd szabad térből hozzál!
Meseországban hon lenne mind,
Az ünneplőjük szénfekete.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. április 15.
______________________________
DICHTERS ARBEITSLIED
Geh hin, mein Blick, über die grünen Bäume!
Da huscht ein Vogel, der nimmt dich mit,
Märchenvogel Edelschwarz.
Bleib nicht zu lange im Reich der blauen Träume!
Hier rasten Menschen am Straßenrand,
Ihre Hände sind vom Alltag schwarz.
Bring ihne her den Abglanz der freien Räume!
Sie möchten Alle gern in ein Märchenland,
Ihr Sonntagskleid ist edelschwarz.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Bizony gyilkos munka a föld alatt dolgozni, nem is éltek sokáig, hiszen a fény még a növénynek is hiányzik.
“Le nékik fényt majd szabad térből hozzál!”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm a szíves érdeklődést, hozzászólást! Talán a “munkás” helyett “bányászt” lett volna jobb írni, de nem mertem, hiszen az eredetiben az útszegélyen simán emberek (Menschen) pihennek, ami bányászokra nem jellemző szerintem. Vagy a bányában pihennek munka közben, vagy munka után hazamennek pihenni, és nem az útszélen időznek… Nyilván a madárral hozatja le a fényt a költő, nem a tekintettel…
Szeretettel:
Dávid 🙂