Milyen volt mosolyod?
Tán tudja a Nap,
hogyan mosolyognak
a napsugarak.
Milyen volt a hangod?
Tán tudja az ég,
langyos esti szélben
ha sóhajt a lég.
Milyen volt járásod?
Emléke ott él,
hol zsenge nyírfácskát
táncoltat a szél.
Milyen volt a csókod?
Azt tudja a tűz,
hogy perzselő lángja
mily vágyakat űz.
Milyen volt hűs pillád?
Ha rám emeléd,
tőle elolvadám,
mint olvad a jég.
Milyen érintésed?
És hogy simogat,
mint anya gyermeket,
szellő lombokat.
Milyen volt ölelni?
Ki nem mondhatom,
oly forró, oly szoros,
nincs rá szó, tudom.
Milyen volt búcsúzni?
Azt tudja a rög,
ha szakad az eső,
a menny ha dörög…!
Ilyen volt könnyeink
zápora -, tudod…
Mégis elváltunk, mint
fától sárga lomb.
Milyen volt emléked?
Azt tudja a Nap,
hogy az éj múltával,
jő naptámadat!
6 hozzászólás
Nagyon szép, ritmusos klasszikvers!
Köszönöm, kedves Szkítia!
Üdv.: Alberth
Szép emlkezés. Biztos nagyon fontos volt neked, ha így érzed. Nekem tetszett.
Kedves Kaktusz!
Örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Alberth
Korabeli verseddel egy szép szerelemre emlékezve – nem mindennapi!
Tud-e róla? Vagy csak megérzi…
Jó volt olvasni.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Tudott róla, de nagyon régen volt már. De verset nem igen olvashatta szerintem…
Üdv.: Alberth