Mivel űrhajós volt, nem hangzik sután:
elment, és nagy űrt hagyott maga után.
Vőlegénye egy boldog életet élni vele remélt,
de Ő nem élt, hanem maghalt e szerelemért.
A folyóparton pecázgatott, ahogyan szokott,
a végén meg pechére sajnos rákot fogott.
Mielőtt rájött volna az élet ízére,
a háborúban rálépett arra a kis izére.
A törvény, ölésért hurokba dugta a fejét,
így találta meg aztán végső nyugovó helyét.
E koporsókészítőt ebbe az urnába tette a neje,
pedig a saját keze munkájában lehetne a helye.
2 hozzászólás
Többnyire frappáns :)))
Régen olvastam már ilyen sírfeliratot :)) Én szerettem őket, köszi 🙂
puszi:ariadne