Tele van a szivem színültig,
Sötét bánattal van tele,
És a keservek árja mégis
Tovább s tovább gyűlik bele.
Tele van a tenger, de mégis
A hány ár: mind belé szakad.
Oh, mert a hol mélységet érez,
Oda zúdul minden patak.
Szabó Endre 1849 – 1924
Mein Herz ist voll …
Mein Herz ist randvoll überfüllt,
vergangene dunkle Trauer,
‘d der Strom der Bitterkeit weiter
staut noch höher an die Mauer.
Das Meer ist randvoll, aber trotzdem
die Ströme, alle fliessen rein.
Oh, weil wo sie die Tiefe fühlen,
jeder Bach rauscht halt dort hinein.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Míly gyönyörű ez a vers, bár igazán magyarul értem!
Boldog lehet mind aki olvassa, s érti, érezve mélységét
a sorokba ültetett üzenetnek, s költői megnyilvánulásait
eme szavaknak mik költeményül fogantak valaha e
nemes emberi lélekben, ki ily gyönyörűen fogalmaz!
Felemelő volt olvasni!
Köszönet érte Neked is, és Szabó Endrének kiben ilyen
nemes szív lakott, kik engem most oly boldoggá tettetek!
Üdvözlettel kívánok szépeket Neked!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Köszönöm Zotán az olvasást és a kedves szavaidat, igen nekem a régi magyarversek lettek a szenvedélyem, keresem és fordítok minden verset amelyet megtalálok…üdv Tóni…