Életed végéhez érve
mi megillet ki lett mérve
és fáj ha jó és fáj ha rossz
emlékezés csak ostoroz
pedig csak az létezik már
és kéretlenül rád talál
egy helyütt a pályád bére
másutt meg a sors mércéje
bár az ablak ki-kitárult
csillogás és fény is járult
lelked húrja mégis éget
kihűlt rég a meleg fészek
futva rohant ifjúságod
gyermekkori álmodásod
száz és egy nap megőszülve
vágy villamos elmenőbe
sűrű homály honnan jöttél
merre meddig elmehettél
ősrobbanás volt-e nyitja
vagy teremtés égi titka
voltál gyújtó vágyak rabja
nagy-nagy tüzek kis darabja
s nyolcezerpárszáz alakban
éltél haltál szakadatlan
utad végén virraszt kétség
sötét homály ezer vétség
nincsen már ki vár ki maraszt
halálodra magad maradsz