Nagyon találó a cím választás a vershez, és a vers felépítése is. A vers egy kollektív szenvedés, és meg nem értés tudatot mutat. Sajnos a mai világ tényleg csak szenved és nyikorog, és gyakran csak haldoklunk, valaki épphogy él. Nem értünk mindent, de tűrnünk kell az életet. Tömör és mindent elmondó lényegre törő vers.
Szia Szalai Mihály! 🙂
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem véleményed, ez sokat jelent. A megjegyzésbe nem tettem semmit, mert kíváncsi voltam arra, hogy miként jelenik meg másokban az a néhány sor, ami a lételemem. 🙂
Várok kicsit, aztán majd vallok is. 🙂
Köszönöm szépen, hogy szóltál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kicsit spirituálisan, nem biológiai értelemben bizony túl sarkalatos az élő és nem élő kifejezés. Te nagyon jól mutatod be az árnyalatokat, az emberi hangulatokat, helyzeteket homályos, de egyedi és kibontható módján. Gratulálok!
Szia Csaba! 🙂
Azt gondolom, hogy olvastál, és nem egyszer, százszor is akár. Ezt a pár sort úgy tettem fel, hogy nem adtam segítséget a megjegyzésben. Kíváncsi voltam, hogy mennyire értik a lelkem azok, akik olvasgattak.
Nagyon tetszik, amit szóltál. 🙂 Köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Már jártam itt, olvastam, de elvittem magammal a gondolataidat, mert tudtam, hogy én is éreztem így. Voltam hasonló élethelyzetben. ( nehéz így kimondani, vagy nem is lehet. )
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszán! 🙂
Ha elvitted, akkor mindenképpen érdemes volt kitörnöm, mert ez valódi vulkán volt tőlem. Valami olyasmi, ami önmagamba fordított, de tanulságnak is szántam kifelé. Nem adtam mankót senkinek, kíváncsi voltam arra, hogy mennyire értik az emberek.
Bővebb magyarázatot is adok majd, de még hallgatok.
Köszönöm, hogy időt fordítottál gondolataimra. Meghatott. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Hát azt hiszem én mégis értem, a magam módján természetesen. Hiszen a te érzésed a te személyedhez kötődik, az enyém meg hozzám, de hidd el van átjáró, és én azt hiszem ismerem az utat.
Én te ő, mi ti ők.Élünk, létezünk, épp, hogy élünk, tűrünk.
Nem igazán értjük miért, de születésünk óta egyfolytában haldoklunk. Nagyon mélyre nyúltál a szavakkal, egészen a lélek legmélyére, szerettem olvasni.Azért a két pont között kívánok magunknak i d ő t, – szépet!
szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Szerintem nálad jobban senki nem találja meg az átjárót. 🙂
Köszönöm, hogy kerested. 🙂 Ez a vers nem az én életem, hanem másoké. Azoké, akik számítanak rám, akiknek én lehetek a végső menedék. Azon vagyok, hogy azlegyek. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! Erősített. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, kedvelem a ragozásos verseket, (itt nagyon talál a cím, többrétegű, jó erejű, felkelti az érdeklődést, és kifejezi a versed lényegét), mert a vers íróját viszonyrendszerbe teszi, így fogalmazza meg a környezetét és önmagát.
Jó erejű írás, nehéz szívvel olvastam.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod, ezt a verset (vers ez?) azért írtam, mert mostanában éjjeleket virrasztok át egy autista srác miatt.
13 éves, csak tavaly vették észre, hogy autista. Megkerestek, elvállaltam. Sokat sírok miatta, de ő is önmaga miatt. Talán le tudom majd írni ezt nemsokára, de még nem megy. Csak adom neki azt, amit tanultam, és adom neki önmagam. Ömgyilkos és gyilkos hajlam dúl benne, ma is borzongtam, mert alig éltem túl, az órát. Ha meg is halok, legalább lesz értelme. 🙂
A hat sor az autizmusról szól. Örülök, hogy kompetens vagyok ezügyben. és köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Nagyon fontos. 🙂
Hááát, így ragoztam, személyesen én. Felkavart az eset, amit leírtam, az zaklatott, ennyire nem rázott meg még semmi, pedig akadtak dolgok…
Köszi a nyomot, az erősítést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka!
Én is – min többen, kicsit elvonultam,
Gondolkodnom kellett rövid soraidon:
Másokért aggódni valóban személyes.
Aki ezt teszi – sokan őt – lenézik.
Sokan lenézik, mert őt nem értik.
Akik nem értik ezt, azok – mondhatni – üres lelkek.
Üres lelkek csak élik önző létüket.
Nem lának, nem hallanak, de nem is akarnak.
Bajokkal szenvedőket semminek tekintik.
Saját luxus-éltüket tartják mindenek felett-nek,
Pedig ha tudnák, mi mindent tehetnének,
Mert megvan a puszta léthez szükséges alapjuk,
Amihez, s csupán csak ahhoz viszont ők ragaszkodnak.
S amiért ilyen önzőek, ők talán nem is teljes emberek.
Mivel ezt lélektelenek nem érik,
Szegény elesetteknek kell szenvedniük!
Kata
Szia Kata! 🙂
A lenézés nem számít, Az a lényeg, hogy mit gondolunk magunkról. Hááát, én nem vagyok elszállva, bőven van tennivalóm, mert számítanak rám. Ez a néhány sor igazából nem rólam szól, nem magam helyeztem középpontba (avagy kicsit mégis). Szükséges, hogy ebben a helyzetben ott legyek.
Amit írtál, tudom miért tetted. Értesz, és nem véletlenül. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin
Szép feladatot kaptál az élettől.A nehézségek mindig megerősítik a személyiségünket.Látom te egy empatikus alkat vagy ezért szólok , hogy tanuld meg egy kicsit, lépésről lépésre hárítani az érzelmeid, mert így sok energiát vesznek el tőled.Gondolj bele az orvos helyzetébe akinek meg kell mondani a betegnek , hogy napjai vannak hátra.Nem halhat meg a betegével. Persze őrá is hatnak a dolgok, hisz az érzelmek velünk, bennünk vannak. De önvédelemből hárítani kell.
A
Szia Ági! 🙂
Nem is tudod, hog ezt a "feladatot" egykor büntetésül kaptam. Sokáig sírtam miatta, de meglátták a könnyeim azok, akikért ma is harcolok. Erről is írnom kéne. 🙂
Hatalmas igazságot szóltál a személyiség erősségéről. Osztozom véleményedben. Minden további vita mellőzésével egyetértek azzal a véleményeddel, ami empatikusságomra vonatkozik (álszerény sem lehetek).
Egyetlen dologban nem értek egyet: az érzelem hárításában. 🙂 Nem vagyok képes erre, soha nem is leszek, éppen attól lettem az, aki vagyok. Nem vesz el energiát, inkább ad. Amit itt olvasol, az a "gőz" a fejemből. Most éppen nem vagyok jól, nem is tagadom, ennek csomó oka van. Gyógyítom, bár orvos nem vagyok. Majd segítenek mások. 🙂 Ismerek orvosokat, akik lelkileg meghaltak betegükkel.
Az érzelmeknek soha nem fogok gátat szabni, éppen ezért jegyeznek másként, mint a többieket. Nem kell fegyver, nincs szükségem önvédelemre. Legyőzhetetlen seregem van: a gyerekek. 🙂
A versed pedig azért is jó mert sokféle tartalommal lehet olvasni.
Biztos vagyok benne , hogy fejleszteni tudod ezt a tanítványodat.Csak ne mutasd ki, hogy sajnálod. Higgy benne és magadban is.
Sok sikert . Ági
Ági, a hat sorban valóban más is van, mint amit eddig válaszoltam. Valamiféle kavalkád köztem és az élet között, a halál és az újulás között.
A tanítványom csodás. Naná, hogy tudom fejleszteni. Esküt tettem arra, hogy a gyógypedagógus nem mond le senkiről. Ma pl. azt mondta a fiú az óra elején, hogy úgy utál engem, mint a gyümölcslevest. :))) Imádtam ezt a beszólást, azt pedig méginkább, hogy az óra végén szólt, hogy holnap mégiscsak jön. :)))
Ilyenek ők. Csak szeretni lehet mindegyiket, sajnálni nem. Mindig erre építkeztem. Van mögöttem néhány év, a múlt század utolsó negyede is erről regélt nekem. 🙂
Sajnálatot nem mutatok, csak szeretetet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, a gondolataid is! 🙂
… hiszek.
Szeretettel: Kankalin
Egy ideig nem voltam jelen és nem olvastam írásodat!
…és most egy hsz-ást akartam írni…de
mikor elolvastam Mukli Ágneshez írt válaszodat…
elnémultam!
´Itt´ebben a válaszban értettem meg teljesen gondolataidat!
Csodásak:´Csak szeretni lehet mindegyiket,sajnálni nem´
Szia sailor! 🙂
Verstanilag ez a hat sor nem ér egy fabatkát sem, úgyhogy a forma nem érdemel semmiféle dicséretet.
Tulajdonképpen csak kiadtam a gőzt és így, mert szerintem itt megengedett, amúgy pedig muszáj. 🙂 Persze a gőznek komoly jelentősége van. A lényeg nem a válaszokban rejlik, hanem bennem.
Szerintem megértetted gondolataim, ezt köszönöm szépen.
Mindig így gondolkodtam, hát örülök annak, hogy semmit nem rontott rajtam az idő. Nem mis fog.
Továbbra is nagy örömmel szolgálok, mert talán erre születtem. Nem is "talán", egészen bizosan.
Gazdag vagyok, épp a minap zsebeltem be ennek bizonyítékait. 🙂
Köszönöm szépen, hogy szóltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Elég sejtelmes a versed. Ha a régebbi verseid nem olvastam volna biztos nem tudnám elképzelni sem miről is szól, de mivel régen gyakran olvastam tőled így nem nehéz.
Vannak, akik éjjel sem alszanak és a jó reggelt! nekik mást jelent,
vannak, kik nem köszönnek vissza, pedig életünk adnánk ha hallanánk,
a csak létezés biztathat mindenre és elcsaphat messzi éjszakáktól,
s vannak kik csak belül szólnak néma kondulással, tollukból folyó kötött borzongással,
s vannak kik az út porában imádkoznak hozzánk, s lesz idő, mikor mikor meg is halljuk azt!
Szia ruca! 🙂
Az éjjeleket nem alvásra találták ki, és ezt te jól tudod. 🙂 Viszont leginkább akkor ébrednek bennünk gondolatok, és akkor válunk azzá, amik valójában vagyunk, már amikor a félhomályon úrrá lesz a sötétség. Ezen a ponton válik gondolatunk pőrén igazzá, és felülmúlhatatlanná.
Belül szólok. Harsány ez a hang, mint mindig. Időnk kevés, a hallásunk kellőképpen kifinomult. A lélek, a létezés bizonytalan. Az akkordok ugyanazok. Megírták őket rég, ember nincs, aki megmásíthatná az összhangzattant.
Jó reggelt kívánok! 🙂 …és köszi. 🙂
Szeretettel: Kalin
Minden tiszteletem a gyógypedagógusoké! Olyasmit vállalnak, amire sokan /például én/ képtelen lennék! Számomra félelmetes, és szörnyű, hogy mindig csak azt a napot kell túlélni… Lelkileg is, és ekkora fiúnál már tényleg, testileg is!
A versedből soha nem tudtam volna megállapítani, hogy honnan fakad. Én valóban "úgysem értem ezt", és a türelem, sajnos nem a legfőbb erényem.
Örülök, hogy "kiengedted a gőzt", ha ez segített!
Szia Judit! 🙂
Ezt a verset akkor írtam, amikor még csak egy hónapja foglalkoztam a fiúval.
Azóta vége lett a tanévnek, megszerezte az ötödikes bizonyítványt, méghozzá szuper eredménnyel.
Hihetetlenül jó fej, sokat mosolyogtam miatta, mert az idő előrehaladtával kölcsönösen megállapítottuk, hogy belelátunk egymás fejébe. 🙂 A matekot ki nem állhatta, de a törit tátott szájjal itta magába. Sokat tanultam tőle én is.
Rengeteget adott nekem ez a tanítványom, pár szóval nem is tudom elmondani. Talán úgy, hogy amikor rá gondolok, most már csak mosolyogni tudok. 🙂
Ajándék nekem az élettől, hogy gyógypedagógus lehetek. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Végignéztem az egész hozzászólás-sorozatot, kíváncsi voltam, hogyan összegződik bennem. Épp úgy, ahogy leírtam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy megértetted a tartalmat. Azóta eltelt némi idő, én is rengeteget okultam, miközben a verset ihlető srác a 8. osztályos bizit várja, 3 évig csak velem volt.
A meg nem értésből rengeteg probléma adódik. Ha nehezítettebb az átlagnál, az kész katasztrófa, mert brutális dolgok lehetnek belőle.
Néhány év tapasztalat után egész bátran kijelentem, hogy már az óvodában külön foglalkozást kéne tartani azok elfogadására, akik nem tehetnek az állapotukról.
Élhetőbb és szebb lenne a világ, ráadásul nem csak nekik, mindannyiunknak. Annyi szeretetet adnak, hogy azt elképzelni se lehet, viszont annyi gyűlöletet is tudnak közvetíteni a meg nem értés miatt, hogy kő kövön nem marad.
Lehetne ezen segíteni, ha a gyermekek már a fejődés korai időszakában megismernék társaikat. Az a véleményem, hogy nemcsak az autistákat kell rehabilitálni, hanem az egész társadalmat felkészíteni az el- és befogadásukra.
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Andi, ha úgy gondolod, nincs ellenemre.
Hátha eltöprengnek ezen néhányan, akkor pedig már megérte megírnom ezt a kis versikét, mert a közös gondolkodás szerintem mindig előre visz. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
30 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Nagyon találó a cím választás a vershez, és a vers felépítése is. A vers egy kollektív szenvedés, és meg nem értés tudatot mutat. Sajnos a mai világ tényleg csak szenved és nyikorog, és gyakran csak haldoklunk, valaki épphogy él. Nem értünk mindent, de tűrnünk kell az életet. Tömör és mindent elmondó lényegre törő vers.
Szalai Mihály
Szia Szalai Mihály! 🙂
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem véleményed, ez sokat jelent. A megjegyzésbe nem tettem semmit, mert kíváncsi voltam arra, hogy miként jelenik meg másokban az a néhány sor, ami a lételemem. 🙂
Várok kicsit, aztán majd vallok is. 🙂
Köszönöm szépen, hogy szóltál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kicsit spirituálisan, nem biológiai értelemben bizony túl sarkalatos az élő és nem élő kifejezés. Te nagyon jól mutatod be az árnyalatokat, az emberi hangulatokat, helyzeteket homályos, de egyedi és kibontható módján. Gratulálok!
Szia Csaba! 🙂
Azt gondolom, hogy olvastál, és nem egyszer, százszor is akár. Ezt a pár sort úgy tettem fel, hogy nem adtam segítséget a megjegyzésben. Kíváncsi voltam, hogy mennyire értik a lelkem azok, akik olvasgattak.
Nagyon tetszik, amit szóltál. 🙂 Köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Már jártam itt, olvastam, de elvittem magammal a gondolataidat, mert tudtam, hogy én is éreztem így. Voltam hasonló élethelyzetben. ( nehéz így kimondani, vagy nem is lehet. )
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszán! 🙂
Ha elvitted, akkor mindenképpen érdemes volt kitörnöm, mert ez valódi vulkán volt tőlem. Valami olyasmi, ami önmagamba fordított, de tanulságnak is szántam kifelé. Nem adtam mankót senkinek, kíváncsi voltam arra, hogy mennyire értik az emberek.
Bővebb magyarázatot is adok majd, de még hallgatok.
Köszönöm, hogy időt fordítottál gondolataimra. Meghatott. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Hát azt hiszem én mégis értem, a magam módján természetesen. Hiszen a te érzésed a te személyedhez kötődik, az enyém meg hozzám, de hidd el van átjáró, és én azt hiszem ismerem az utat.
Én te ő, mi ti ők.Élünk, létezünk, épp, hogy élünk, tűrünk.
Nem igazán értjük miért, de születésünk óta egyfolytában haldoklunk. Nagyon mélyre nyúltál a szavakkal, egészen a lélek legmélyére, szerettem olvasni.Azért a két pont között kívánok magunknak i d ő t, – szépet!
szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Szerintem nálad jobban senki nem találja meg az átjárót. 🙂
Köszönöm, hogy kerested. 🙂 Ez a vers nem az én életem, hanem másoké. Azoké, akik számítanak rám, akiknek én lehetek a végső menedék. Azon vagyok, hogy azlegyek. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! Erősített. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, kedvelem a ragozásos verseket, (itt nagyon talál a cím, többrétegű, jó erejű, felkelti az érdeklődést, és kifejezi a versed lényegét), mert a vers íróját viszonyrendszerbe teszi, így fogalmazza meg a környezetét és önmagát.
Jó erejű írás, nehéz szívvel olvastam.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod, ezt a verset (vers ez?) azért írtam, mert mostanában éjjeleket virrasztok át egy autista srác miatt.
13 éves, csak tavaly vették észre, hogy autista. Megkerestek, elvállaltam. Sokat sírok miatta, de ő is önmaga miatt. Talán le tudom majd írni ezt nemsokára, de még nem megy. Csak adom neki azt, amit tanultam, és adom neki önmagam. Ömgyilkos és gyilkos hajlam dúl benne, ma is borzongtam, mert alig éltem túl, az órát. Ha meg is halok, legalább lesz értelme. 🙂
A hat sor az autizmusról szól. Örülök, hogy kompetens vagyok ezügyben. és köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Nagyon fontos. 🙂
Hááát, így ragoztam, személyesen én. Felkavart az eset, amit leírtam, az zaklatott, ennyire nem rázott meg még semmi, pedig akadtak dolgok…
Köszi a nyomot, az erősítést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka!
Én is – min többen, kicsit elvonultam,
Gondolkodnom kellett rövid soraidon:
Másokért aggódni valóban személyes.
Aki ezt teszi – sokan őt – lenézik.
Sokan lenézik, mert őt nem értik.
Akik nem értik ezt, azok – mondhatni – üres lelkek.
Üres lelkek csak élik önző létüket.
Nem lának, nem hallanak, de nem is akarnak.
Bajokkal szenvedőket semminek tekintik.
Saját luxus-éltüket tartják mindenek felett-nek,
Pedig ha tudnák, mi mindent tehetnének,
Mert megvan a puszta léthez szükséges alapjuk,
Amihez, s csupán csak ahhoz viszont ők ragaszkodnak.
S amiért ilyen önzőek, ők talán nem is teljes emberek.
Mivel ezt lélektelenek nem érik,
Szegény elesetteknek kell szenvedniük!
Kata
Szia Kata! 🙂
A lenézés nem számít, Az a lényeg, hogy mit gondolunk magunkról. Hááát, én nem vagyok elszállva, bőven van tennivalóm, mert számítanak rám. Ez a néhány sor igazából nem rólam szól, nem magam helyeztem középpontba (avagy kicsit mégis). Szükséges, hogy ebben a helyzetben ott legyek.
Amit írtál, tudom miért tetted. Értesz, és nem véletlenül. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bocsánat, javítanom kell két hibát:
Már az első sorban: min helyett mint,
és utolsó előtti sor végén: nem értik a helyes.
Még egyszer: bocsánat!
Kata, nálam bocsánatos bűn a melléütés éjnek évadján. 🙂
Kedves Kankalin
Szép feladatot kaptál az élettől.A nehézségek mindig megerősítik a személyiségünket.Látom te egy empatikus alkat vagy ezért szólok , hogy tanuld meg egy kicsit, lépésről lépésre hárítani az érzelmeid, mert így sok energiát vesznek el tőled.Gondolj bele az orvos helyzetébe akinek meg kell mondani a betegnek , hogy napjai vannak hátra.Nem halhat meg a betegével. Persze őrá is hatnak a dolgok, hisz az érzelmek velünk, bennünk vannak. De önvédelemből hárítani kell.
A
Szia Ági! 🙂
Nem is tudod, hog ezt a "feladatot" egykor büntetésül kaptam. Sokáig sírtam miatta, de meglátták a könnyeim azok, akikért ma is harcolok. Erről is írnom kéne. 🙂
Hatalmas igazságot szóltál a személyiség erősségéről. Osztozom véleményedben. Minden további vita mellőzésével egyetértek azzal a véleményeddel, ami empatikusságomra vonatkozik (álszerény sem lehetek).
Egyetlen dologban nem értek egyet: az érzelem hárításában. 🙂 Nem vagyok képes erre, soha nem is leszek, éppen attól lettem az, aki vagyok. Nem vesz el energiát, inkább ad. Amit itt olvasol, az a "gőz" a fejemből. Most éppen nem vagyok jól, nem is tagadom, ennek csomó oka van. Gyógyítom, bár orvos nem vagyok. Majd segítenek mások. 🙂 Ismerek orvosokat, akik lelkileg meghaltak betegükkel.
Az érzelmeknek soha nem fogok gátat szabni, éppen ezért jegyeznek másként, mint a többieket. Nem kell fegyver, nincs szükségem önvédelemre. Legyőzhetetlen seregem van: a gyerekek. 🙂
A versed pedig azért is jó mert sokféle tartalommal lehet olvasni.
Biztos vagyok benne , hogy fejleszteni tudod ezt a tanítványodat.Csak ne mutasd ki, hogy sajnálod. Higgy benne és magadban is.
Sok sikert . Ági
Ági, a hat sorban valóban más is van, mint amit eddig válaszoltam. Valamiféle kavalkád köztem és az élet között, a halál és az újulás között.
A tanítványom csodás. Naná, hogy tudom fejleszteni. Esküt tettem arra, hogy a gyógypedagógus nem mond le senkiről. Ma pl. azt mondta a fiú az óra elején, hogy úgy utál engem, mint a gyümölcslevest. :))) Imádtam ezt a beszólást, azt pedig méginkább, hogy az óra végén szólt, hogy holnap mégiscsak jön. :)))
Ilyenek ők. Csak szeretni lehet mindegyiket, sajnálni nem. Mindig erre építkeztem. Van mögöttem néhány év, a múlt század utolsó negyede is erről regélt nekem. 🙂
Sajnálatot nem mutatok, csak szeretetet. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, a gondolataid is! 🙂
… hiszek.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Egy ideig nem voltam jelen és nem olvastam írásodat!
…és most egy hsz-ást akartam írni…de
mikor elolvastam Mukli Ágneshez írt válaszodat…
elnémultam!
´Itt´ebben a válaszban értettem meg teljesen gondolataidat!
Csodásak:´Csak szeretni lehet mindegyiket,sajnálni nem´
Szeretettel gratulálok:sailor
Ui…még olvasom
Szia sailor! 🙂
Verstanilag ez a hat sor nem ér egy fabatkát sem, úgyhogy a forma nem érdemel semmiféle dicséretet.
Tulajdonképpen csak kiadtam a gőzt és így, mert szerintem itt megengedett, amúgy pedig muszáj. 🙂 Persze a gőznek komoly jelentősége van. A lényeg nem a válaszokban rejlik, hanem bennem.
Szerintem megértetted gondolataim, ezt köszönöm szépen.
Mindig így gondolkodtam, hát örülök annak, hogy semmit nem rontott rajtam az idő. Nem mis fog.
Továbbra is nagy örömmel szolgálok, mert talán erre születtem. Nem is "talán", egészen bizosan.
Gazdag vagyok, épp a minap zsebeltem be ennek bizonyítékait. 🙂
Köszönöm szépen, hogy szóltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elég sejtelmes a versed. Ha a régebbi verseid nem olvastam volna biztos nem tudnám elképzelni sem miről is szól, de mivel régen gyakran olvastam tőled így nem nehéz.
Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy el tudtad képzelni az eddigiek alapján, és köszönöm szépen, hogy ezt meg is tetted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Vannak, akik éjjel sem alszanak és a jó reggelt! nekik mást jelent,
vannak, kik nem köszönnek vissza, pedig életünk adnánk ha hallanánk,
a csak létezés biztathat mindenre és elcsaphat messzi éjszakáktól,
s vannak kik csak belül szólnak néma kondulással, tollukból folyó kötött borzongással,
s vannak kik az út porában imádkoznak hozzánk, s lesz idő, mikor mikor meg is halljuk azt!
-elismerésem Kalin!
ruca
Szia ruca! 🙂
Az éjjeleket nem alvásra találták ki, és ezt te jól tudod. 🙂 Viszont leginkább akkor ébrednek bennünk gondolatok, és akkor válunk azzá, amik valójában vagyunk, már amikor a félhomályon úrrá lesz a sötétség. Ezen a ponton válik gondolatunk pőrén igazzá, és felülmúlhatatlanná.
Belül szólok. Harsány ez a hang, mint mindig. Időnk kevés, a hallásunk kellőképpen kifinomult. A lélek, a létezés bizonytalan. Az akkordok ugyanazok. Megírták őket rég, ember nincs, aki megmásíthatná az összhangzattant.
Jó reggelt kívánok! 🙂 …és köszi. 🙂
Szeretettel: Kalin
Kedves Kankalin!
Minden tiszteletem a gyógypedagógusoké! Olyasmit vállalnak, amire sokan /például én/ képtelen lennék! Számomra félelmetes, és szörnyű, hogy mindig csak azt a napot kell túlélni… Lelkileg is, és ekkora fiúnál már tényleg, testileg is!
A versedből soha nem tudtam volna megállapítani, hogy honnan fakad. Én valóban "úgysem értem ezt", és a türelem, sajnos nem a legfőbb erényem.
Örülök, hogy "kiengedted a gőzt", ha ez segített!
Judit
Szia Judit! 🙂
Ezt a verset akkor írtam, amikor még csak egy hónapja foglalkoztam a fiúval.
Azóta vége lett a tanévnek, megszerezte az ötödikes bizonyítványt, méghozzá szuper eredménnyel.
Hihetetlenül jó fej, sokat mosolyogtam miatta, mert az idő előrehaladtával kölcsönösen megállapítottuk, hogy belelátunk egymás fejébe. 🙂 A matekot ki nem állhatta, de a törit tátott szájjal itta magába. Sokat tanultam tőle én is.
Rengeteget adott nekem ez a tanítványom, pár szóval nem is tudom elmondani. Talán úgy, hogy amikor rá gondolok, most már csak mosolyogni tudok. 🙂
Ajándék nekem az élettől, hogy gyógypedagógus lehetek. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Végignéztem az egész hozzászólás-sorozatot, kíváncsi voltam, hogyan összegződik bennem. Épp úgy, ahogy leírtam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Wow ez nem semmi.
Annyira egyszerű, nagyszerű és mégis,
csak te írtad meg.
GRATULÁLOK:én, te, ő, mi, ti, ők
Szia Andi! 🙂
Örülök, hogy megértetted a tartalmat. Azóta eltelt némi idő, én is rengeteget okultam, miközben a verset ihlető srác a 8. osztályos bizit várja, 3 évig csak velem volt.
A meg nem értésből rengeteg probléma adódik. Ha nehezítettebb az átlagnál, az kész katasztrófa, mert brutális dolgok lehetnek belőle.
Néhány év tapasztalat után egész bátran kijelentem, hogy már az óvodában külön foglalkozást kéne tartani azok elfogadására, akik nem tehetnek az állapotukról.
Élhetőbb és szebb lenne a világ, ráadásul nem csak nekik, mindannyiunknak. Annyi szeretetet adnak, hogy azt elképzelni se lehet, viszont annyi gyűlöletet is tudnak közvetíteni a meg nem értés miatt, hogy kő kövön nem marad.
Lehetne ezen segíteni, ha a gyermekek már a fejődés korai időszakában megismernék társaikat. Az a véleményem, hogy nemcsak az autistákat kell rehabilitálni, hanem az egész társadalmat felkészíteni az el- és befogadásukra.
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Miért nem találok itt megosztó gombot? Belinkelem 😀
Másoknak is látniuk kell!
Andi, ha úgy gondolod, nincs ellenemre.
Hátha eltöprengnek ezen néhányan, akkor pedig már megérte megírnom ezt a kis versikét, mert a közös gondolkodás szerintem mindig előre visz. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin