Egy patak folydogál,
kanyarog a mi lelkünkben.
Úgy csobog,oly tisztán,
hogy meglátod magad benne.
Csordogál,úgy síklik,
majd sebesen tovaszalad.
felcsillan s eltűnik,
mint valami búvópatak.
Majd újra előjön,
felborzolva a víz fodrát.
Sodorva dühöngő,
időknek a hordalékát.
Egy patak folydogál,
meglátszik benne a lélek.
Csörgedez mind tovább,
végül egy folyóhoz érve.
Egyesül s örökre,
része lesz a forgatagnak.
Végcélját elérve,
belefut az óceánba.