Itt fekszem csendesen,
Fejem anyám ölében,
Ő halkan simogat.
Kedvesen hívogat.
Lábamnál apám ül,
Hangja barnán csendül,
Szívem szívével dobban,
Tudom, félig ő voltam.
Hozzánk lép egy alak,
Kezében rút madarak,
Rebbennek, hangjuk talál,
Színük a bús halál.
Maradtam egyedül,
Kitépték szívemből
Ki nékem édes volt,
Az már mind megholt.
Keresem szüntelen,
Ki lakik szívemben,
Ki látta szüleim,
Édes szeretteim.
Szembe jön egy árva,
Tudom, hogy rám várva,
Együtt keressük tovább,
Szüleink új otthonát.
Utamon fáradok,
Értelmet nem látok
Éhezek és fázom,
Rám zuhan egy álom.
Hozzám lép egy alak,
Kezében bús madarak,
Rebbennek, hangjuk talál,
Színük a szép halál.
Itt fekszem csendesen,
Fejem anyám ölében,
Ő halkan simogat.
Kedvesen hívogat.
Lábamnál apám ül,
Hangja barnán csendül,
Szívem szívével dobban,
Tudom, félig ő voltam.
2 hozzászólás
Kedves Leticia!
Összeszorult szívvel olvastam a soraidat. Olyan érzésem volt közben, mintha a születés és a halál közötti történéseket írtad lvolna le. Nagyon szépek a metaforáid, és teljessé teszi a vers mondanivalóját a keret, amibe foglaltad.
Örülök, hogy tetszett!
A verset a szüleink életének folytatása apropója szülte, és az, hogy Édesanyám ma halt meg három éve.