Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
de nem vagyok más, csupán éjjeli őr.
Már vágyak múzeumában járok
és csak antik kincsekre vigyázok.
Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
mint születik ábrándkép a színekből,
hogy a pillantással festett álmok
előtt, elmerengve miként állok.
Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
egy utolsó mesét mi tán felőröl.
Vagy egycsapásra ifjúvá válok,
s visszatérnek a múlt ideálok.
Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
van, hogy hagyni kell s kezdeni előröl,
hogy a lelkünkbe fúrt torz szilánkok,
vethessenek bennünk újabb lángot.
Úgy írnék még egy dalt a szerelemről,
csak még egyet, mi könnyet csal szemedből,
hogy érezd nincs már más ´mire vágyok´;
immár örökké csak veled szállok…
2 hozzászólás
Nekem tetszett ez a vers, nem a gondolatok igazsága miatt vagy ilyesmi, egyszerűen jó , átérezhető a hangulata.
Üdv:janich
Szia janich!
Köszönöm, hogy hozzászóltál és örülök, ha tetszett!
Üdv: Gábor