Sajnálom, mi történt, ne haragudj rám,
Sokáig nem doboghat az a szív, mely boldogságra vár.
De meg kell értened, elegem volt már.
Elhagyom helyem e ronda éjszakán.
Nem hagytak érvényesülni, szabadnak lenni
Pedig úgy szerettem volna, sikerekben élni.
Igazságtalan kisemmizett lét: végeztem veled,
Letelt az idő, nem figyeltél igazán, hát elbúcsúzom tőled.
Azt akartam, hogy jó legyen, a szépre törekedtem,
De mi volt ötletem, az mind a tiltott dolgok földjén terem.
Utálom ezt a helyzetet, az elnyomás megy csak,
Holott mellette a szeretetről hablatyolnak.
Nekem az ne mondja, hogy szeret,
Ki megakadályoz abban, élvezzem az életet.
Elvették értékét, értelmét, így nincs már semmi,
Amiért megéri maradni, vagy itt lenni.
Minek jöttem vele ide, bár érteném,
Hisz nekem máshol a helyem, ezt tudom rég.
Kimutatja, érzem az ál-szeretetét,
Felesleg és kolonc vagyok szemében, nem tudom miért?
Hol van itt a szeretet, ha mindenben gátol,
Nem érzem így jól magam, jobb lenni máshol.
Nyíregyházán, vagy bárhol, csak legyek már távol.
Messze innen, nem akarom hallani, hogy vádol.
Ezért jöttem most, hogy elköszönjek,
A maradóknak elmondjam, vége lett mindennek,
Engedj hát utamra, ne növeld a bajt tovább,
Keress valakit, aki tűri az elnyomást és butább.
2 hozzászólás
A sötét hangulat látom neked is a sajátod, és ez nem is változik, bár néha azt látom, hogy sok versedben szinte ugyanazt akarod kifejezni, csak más szavakkal.
Az nem jó, ha valaki másokat reményre biztat, de önmaga nem találja meg.
Azért szebb napokat kívánok neked, tudom a verseket nem kell szó szerint értelmezni, és még sokat hallunk rólad.
Még egy megfigyelés: tisztulnak a rímek és a ritmusos hangzás is kezd kialakulni.
Összességében jól sikerült a műved.
Üdv.:Tamás
Kedves Aphrodite!
Szép szomorú vers! De rem maradsz, s további szép verseket írsz! Írd ki magadból a fájdalmat, a szomorúságot, az segít… s vidd felső szintre! 🙂
Puszi!