Szöllősi Dávid:
Szomorú vasárnap
Napfényes hétvége, nyugalmas délelőtt,
ilyenkor érdemes járni a temetőt.
Halottak napja jön, ma még nincsen tömeg,
látogassuk hát meg kinn az „öregeket”.
Vannak változások kapun kívül, s belül,
a körforgalomnak autós csak örül;
a virágosok mind új helyükön vannak,
benn a temetőben már felsorakoztak.
Autóval mentem, kényelmes az ember,
a sírig cipelni, gyalogolni nem kell.
Kicsit rendbe tettem, kicsit meglocsoltam,
a márvány sírkőre hálacsókot nyomtam.
Ahogy körbejárom seprűvel a követ,
mögötte egy lyukat nyomban fölfedezek.
Ott állott a kereszt, jó keményfa-fajta,
szüleim nevével volt egy tábla rajta.
Hát, a fakeresztet, azt bizony ellopták,
a műanyag táblát még jó, hogy meghagyták.
„Rendes” volt a tolvaj, neki az nem kellett,
tán meghalt az anyja, s keresztre nem tellett.
A táblát elhoztam, elteszem emlékbe,
sírjuk szentségének, sajnos, immár vége.
Drágáim, kereszt nincs, helyette van virág…
ne bosszankodjatok, ilyen lett a világ!
____________________________________________
2012. október 7.
8 hozzászólás
Kedves mandolinos, szép ez az emlékezés kedves halottaidra. Ha ilyen is lett a világ, nem számít, mert emlékeidben ők élnek…
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Sírkő lévén már nem volt a keresztnek igazából funkciója, de azért nagyon bántott, hogy ellopták… Nyomban éreztem, hogy erről verset kell írnom, amint hazaérek a temetőből. Köszönöm, hogy olvastál és csillagokkal méltattál…
Szeretettel: Dávid
Kedves mandolinos!
Nos, ez duplán szomorú…
Az "igazi" dallamára írtad! 🙂
Grat. Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszönöm, hogy olvastál, gratuláltál, csillagokkal jutalmaztál. Tényleg Seress szövegére íródott, de ezt csak utólag konstatáltam, mikor emlékeztettél rá. Hát persze, Szomorú vasárnap volt…
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Bizony, közeleg az idő, amikor megemlékezünk kedves elhunyt szeretteinkről. Gondosan-szépen alkotott versed megható egyben. A bfejezés is nagyon jó, bármilyen szomorú eset, hogy – igen, tudom, – még onnan is lopnak az emberek.
Benéztem az adatlapra, gratulálok az elismerésekhez.
Ahol Helen Berg szerepelt, én is ott kezdtem írói-költői pályafutásomat, csak nyugdíjazás után, neki írtam az első versemet is (igaz, talán ő nem is tud róla). Ide is föltettem, a címe: Vigasztaló szavak, hamarosan a bejelentkezésem után került föl az adatlapomra.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy olvastál, köszönöm méltatásod és a csillagokat. És a te Vígasztaló szavaid is jólesnek a történtek után. Nem egy nagy érték egy 4-éves fakereszt, de bárki fölött is volt, ellopni alávaló dolog…
Szeretettel: Dávid
A történet borzasztó, a vers és a hozzáállásod nagyon emberi! Üdv. Attila
Kedves Attila!
Hálás vagyok, hogy olvastál, méltattál, és együttéreztél ebben a, sajnos, mindennapi ügyben. Történhetett volna rosszabb is, mert még a sírköveket is lopják, főleg a értékesebb anyagból készülteket…
Köszönettel a csillagokért is: Dávid