Télben, mélyen szunnyadó mag dideregve
Belealszik, élesen csikorgó földbe.
Háztetőkre puha fehér hó paplan simul,
Csak a szél dühöngve süvít odakünn, vadul.
Rézkilincsre fagy reggelre zúzmarás idő,
Hópihécskék tánca, ide-oda tekergő.
Tüzet raktam kandallóba, lobban lángja,
De az élet szüntelen a tavaszt várja.
Bújna elő. nyíladoz ibolya virága.
Hóvirágok csengettyűje vígan dalolja.
Itt a tavasz, éled a természet anyja
Magocskája álmából szemét nyitogatja.
Múlt titkát megőrizve boldogan ébred
– Örök élet bennem talán nem is sejted
Fény, ami engem most is életre keltett
Mely az öröklétezést magként elrejtett.-
2 hozzászólás
Látom Évike te is mennyire várod a tavaszt!
Szépre írtad!
Szeretettel gratulálok: Ica
Icu! Valóban nagyon várom a tavaszt, de még sajnos jön a hóesés. Legalább ha már a magokat vetni kell addigra kitombolja magát a tél. Köszönöm a méltatást. Éva