Úgy folyt körbe, mint a tánc a lábad.
Tested karomban ringó ütemén
súgni hoztad a messzi fákat,
és együtt lassultunk, te meg én,
és beleolvadt a dallamokba
a részegre szédült nyári nap,
belül mindkettőnk eldobogta
amit a szétszórt pillanat
megélni vágyott… és mégse szálltak
körénk lepkék, se csillagok,
lassultunk, és a csend dalának
szikrája elhalt, ránk fagyott.
Ma minden dallam elém idézett.
Gyomromban álmok játéka; emlék,
ha ott tudhatnálak, teérted
a talántalanba is visszamennék.
10 hozzászólás
Szia aLéB!
Nem lehet rossz hely az a talántalan! 🙂
Barátsággal: dodesz
Szia dodesz!
Sose tudjuk meg :-), de azért ott van a keresőben folyamatosan. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Kedves aLéb!
Gyönyörű és csodálatos, már-már nem is emberi.
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, köszönöm a véleményedet, örülök, ha tetszett.
aLéb
Kedves aLéb!
Bennem nem tévedt el a versed – én tévedtem el benne. 🙂 A cím pedig telitalálat.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Laca 🙂
Laca, köszönöm, hogy itt jártál, és a azt is, hogy a cím játékát is vetted.
aLéb
Tőled megszokott, remek alkotás kedves aLéb !
szeretettel olvastalak: Zsu
Zsu, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, hogy itt jártál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nagyon tetszik a cím, mert kedvelem a szójátékokat. A saját verseimnél is előszeretettel alkalmazom ezeket, amiket elsősorban neked köszönhetek, mert megtetszett, ahogy játszol a szavakkal.
Maga a vers légies, gyönyörű, tiszta, jó olvasgatni a nehéz időkben, még ha itt-ott fájdalomba hajlik is. 🙂
Költészeted közel áll hozzám. Mindig megtalálom benne azt, amibe kapaszkodni lehet.
Talántalán ilyen irányból még nem mondtam el a véleményem, de itt is köszönöm, hogy mindig tudsz újat mutatni, méghozzá úgy, hogy te mindvégig a régi, azaz önmagad maradsz. 🙂
Csodaszép vers, minden dallamával.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kankalin
Örülök, ha tetszett a vers, Kankalin, nagyon szépen köszönöm a véleményedet.
aLéb