Kire és mire van szükséged
nemzetem irodalma, költészete?
Hiányt valamiben szenvedsz-e?
Van-e helyem szentélyedben?
Csodálhatlak? Szerethetlek?
Szolgálhatlak? Szerelemmel?
Mint férfi a nőt szolgálja, s nő
követi a férfit. Ó, versek nemzői!
Kinek van szüksége rátok?
Írók. Költők. Irodalomárok.
Úgy, mint tiszta víz, levegő,
élelem, hajlék? Némi szeretet?
Legfeljebb igénye lehet, egy
szerencsés, első találkozás után.
19 hozzászólás
Kedevs Ildikó!
Nagyon jól jöttek gondolataid ebben a mindent tiltó
koronás idökben,ahol egyet nem lehet és soha nem szabad
a ´szabad gondolatot´!
Kérded..létezik e szükség irodalomra,költészetre…
Hallgatólagosan jön a felelet százezer és ezer egyéntöl,akik
életüket,mikor a sors kegyetlensége elérte öket,költök,írók
gondolatqai,tanácsai foltozták,gyógyították a sbeket
Kedves sailor.
Életem magaslatán, érzelmi csúcspontján kezdtem el újra írni.
Onnan csak lefelé vezetett út.
Ez a vers, az egyik mélyponton született.
A legrosszabb kritikát kapta, amit csak kapni lehetséges egy tanulónak.
Nekem mégis kedves.
Kicsit pofoztam rajta, s gondoltam felteszem.
De, ugyanakkor, ezt követően, született másik kettő is.
Azok, publikálva lettek, az egyik, folyóiratban, a másik antológiában.
Hozom majd azokat is.
A kritika így szólt: "Rengeteg kérőjel, értelmetlen kérdések, banális"
De nekem, húsba vágóak voltak akkor ezek a kérdések.
Próbáltam keresni a miérteket az íráshoz.
Miért kell nekem írnom?
Szabad írnom?
Kinek is is írok?
Miről írjak?
stb.
..Nagyon jól jöttek gondolataid ebben a mindent tiltó
koronás idökben.ahol mindent meg lehet tiltani,de nem a szabad gondolatot…
akartam
Van-e helyem szentélyedben?"nagyon jó kérdés.
Kétféleképpen juthaunk be oda.
Aki érzi,hogy ´adni´tud…addjon…és kerüljön tehetsége után
minél beljebb a ´szentélybe´
másik út,mindenkit beeresztenek ide,mert a szentély mindenkié…
és mindenkiröl gondoskodik…a példát az élet adja és az
érdem mindenkit megillet
Igazából a Maslow-féle piramisra hegyeztem ki a kérdéseimet.
A jóléti társadalom, elsősorban igények felkeltésére és kielégítésére épül.
S hogy mire volt, mire van, és mire lesz igénye az embereknek, az jórészt attól függ, mi a legnagyobb hasznot hozó tevékenység a nyerészkedőknek. Mert azok fogják felkelteni ezeket az igényeket. S ennek nincs határa. Azaz van, a bolygó teherbíró képességének a határai.
Ma már az irodalmat nem az olvasóközönsége tartja fenn, hanem a közpénzekhez való hozzáférés lehetősége. Megvannak a csatornái, ahol ilyen olyan érdekek alapján folynak el ezek a pénzek.
Díjakra, ösztöndíjakra, jutalmakra, nyugdíjakra.
S ez, beajánlásos rendszerrel működik.
Az meg sokszor behízelgésen, kéz a kézben történik.
Nem feltétlenül érték alapú.
Vagy, marad a magánkiadatás.
"Szükség vagy igény"
mindkettö!
Köszönet ezekért az örökké aktuális kérdésekkért!!!
Szeretettel gratulálok:sailor
Boldog ünnepeket!
Boldog ünnepeket, sailor, és köszönöm, hogy volt kinek megfogalmaznom, a gondolataimat.
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Kultúra nélkül a társadalom ha nem is halott, de biztosan zombi.
Áldott ünnepeket!
Szeretettel: Szabolcs
Így van, kedves eferesz!
Csak az nem mindegy, milyen az a kultúra?
Örömmel, hogy itt jártál, és szeretettel, amiért szóltál.
Neked is áldottat.
Ildikó
Van-e helyed ebben a szentélyben? – kérdezed. Jelentem, ja! Nagyon is! És általánosságban: művészetekre, irodalomra nagyon nagy szükség van. Máshogy látja az, az ember a világot, aki fel van vértezve. Aki tudja pl. honnan jött, mire utal versed címe? Szeretettel: én
Szia, Te kedves lényeglátó Bödön!
Köszönöm, hogy helyet szavazol nekem benne. 🙂
A címmel arra utalok, hogy a vers "tévedés".
Talán az ódaszerűség nyomokban fellelhető.
Olyan kérdéseket vetek fel, amire mások már megadták a választ.
Úgyhogy, nekem, már megkérdezni sem illik, pláne nem versben, líra órán.
Mert banálisnak, és értelmetlennek lesznek minősítve ezek a kérdések.
Mégis, nekem húsba-vágók, és visszatérőek.
Szeretettel és örömmel kívánok, neked, kellemes ünnepet: Ildikó
S hogy mire volt, mire van, és mire lesz igénye az embereknek, az jórészt attól függ, mi a legnagyobb hasznot hozó tevékenység a nyerészkedőknek. Mert azok fogják felkelteni ezeket az igényeket. S ennek nincs határa. Azaz van, a bolygó teherbíró képességének a"
…lehet,de mint annyi más téren,hiszek az egészséges ítélöképeségben!
—egy ideig mehet a nyerészkedés…és megy is
Hány dolgot próbáltak a történelem folyamán kifordítani…eladni…
és elöbb utóbb megjött az ´észretérés…
Szeretettel:sailor
Úgy legyen, kedves sailor!
Lehet, h a címet benéztem! ??? Nekem Radnóti Tétova ódája ugrott be. Azt hittem ugyanarra utal, mint a R. vers: tétovaságra, bár más kitekintésben. Itt, Nálad a költészettel kapcsolatos, ott pedig a szerelemmel: "Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét, egy képben talán, s csupán a lényeget,,,stb" )Remélem jól idéztem?) DE klassz párhuzam mindenképpen! Üdv, kedves Ildikó! -én
Nem véletlen, hogy az ugrott be Neked!
Az eredeti cím ez volt. Szükség vagy igény?
És voltak benne ódába illő elemek.
(Rákerestem megint ódákra.
Előjött Radnóti verse.
De az másért volt tétova.
Máshoz írták. Más volt a téma.)
De a kérdések is tétovaságot fejeznek ki.
Ráadásul banálisaknak lettek minősítve.
Tehát igaz, hogy más szemszögéből nézve lehetnek tévesek.
Én meg mindenkinek megadtam ami jár, a címben, kedves Bödön.
Igen, jól idéztél, dicséretedre váljék. 🙂
Köszönöm, hogy kifejthettem a miérteket.
Szeretettel: Ildikó
Szóval, amit újra el kell mondanom: az eredetiség, az őszinteség, a keresetlenség nagyon nagy dolgok: Ha ezekhez párosul egy ösztönös, vad, olvasót magával ragadó indulat, belső tűz, akkor az olvasottság, a szeretettség – vagyis a siker nem maradhat el. A szabályok? A szabályokat el lehet dobni. A szabályokat jó, ha ismeri az ember, mert legalább tudja, mit, s miért hág át. Nem kellenek szabályok! Egyet kivéve, s ezt mindig hangsúlyozom: magyarul írunk, mondatainknak jól kell hangozniuk anyanyelvünkön!!! Szeretettel: én
Igen, egyet értek, minden szabály kerítés vagy karó.
Szabályok a játékhoz kellenek.
A cinkelt játékokhoz, is.
A játék meg puszta időtöltés.
Lehet, hogy fejleszti a képességeket, az újabb játékokhoz, biztos.
Két dolgot, nem csináltam életemben.
Nem horgoltam, és nem fejtettem keresztrejtvényt.
A díszítés sem hatott meg soha.
Mégis, ha leértékelték azt, amit, és ahogy csináltam, márpedig csak azt tudták leértékelni, ami nekem fontos volt, mert mást hiába is értékeltek volna le, felébresztették vele a becsvágyam.
Itt is ez történt. Ezen az oldalon.
folyt.
De akkor egy életem, legnagyobb hullámának lefelé szálló ágának elején jártam. Elég alacsonyan ahhoz, a nyilat érdemes legyen rám kilőni. Csak ekkor tudott elérni a földről a vadőr. 🙂
A vad se legyen szabadabb, mint a vadőr. Ugye.
És persze, csak azt csinálni, amit kényelmesen tudunk, egy idő után, kissé unalmassá válhat.
S ekkor, ki kell lépni az amúgy kényelmes komfortzónából.
De ezek csak mellékes dolgok.
Szeretettel: Ildikó
U.i.: Sokkal fontosabbak és izgalmasabbak nekem azok a dolgok, amik a tananyagban, engem igazoltak. Mármint nekem. 😉 Majd, ezekről is szólok.
Jaj ezen is jót röhögtem. Leírom a költészetről a pénzköltészet jutott eszembe…
Már az első soron kifeküdtem, nem tudom mi van velem pedig nem ettem gombát.
Jaj ez most jó volt nagyon röhögni kicsit nagyon…..Van négy versem nyugodtan oda lehet írni,
hogy tetszik vagy nem."Mán" nem akarok tetszetőset írni hála neked. Elfáradtam az olvasásba.Te érted ezt?
Amúgy se tudok én cukit írni….meg minek is.Ez most olyan " a legszebb öröm a káröröm érzés"
Majd fogok feltenni valami szépet ja olyan pont nincs.Na legalább röhögtem egy jót.Köszönöm az élményt!
Puszi neked
Kedves Ági! Most veszem észre, válasz nélkül hagytalak. Pedig, de jó olvasnom Téged! Annyira örülök!
Szeretettel: Ildikó