havazik, az ölembe veszem a világot
mint kislány szánkóval a hegy tetején
én a város közepén az aluljárók mélyén
koszosak mint a pokol
de nincs is háromszintes valóság csak dimenzionált
élet-tétek
teszek érte, hogy megszeress
az ajkamon érzem a telet
szorosan fogom a kezemben a lépések zaját
megtartom a követési távolságot
mégis összeütközik
nem is, megcsúszik a havon
két test
hópelyhekből épít várost egy ország
hiába a képek, a fagyos lehelet, ma csak
te vagy a szerencsés
ki nem tekeri ki nyakát vagy hagyja ott szívét
egy kocsmában a város szívében
kint hópelyhek szállnak koronák módjára
azt hiszed, királynő lesz belőled
(jégkirálynő)
a te fagyos kezeddel
üdvözlettel:
ölel-csókol a február
ps –
ma drágább vagy, mint a die hard valaha volt
lehetne az a hópehely a következő szó
sállal beburkolt utakon csúszik tovább
a két test ismét
jött az értesítés
tél van, drága, tél van
jégkirálynő elkéstél a szavaddal
elkésett a pesti levegő az illatoddal
15 hozzászólás
Szia D S!
Rengeteg gondolat van a versedben, de ennek ellenére, vagy éppen emiatt nem tudok mit kezdeni vele. Egy kis segítség elkelne. Igazából az a legfőbb problémám, hogy az igazi vezérfonalat nem sikerült elkapnom. A hangulata lejött, csak nem tudom bekötni sehová. (Gondolom ez az én fogyatékosságom)
Barátsággal
Zoli
Szia! (Nem tudlak megszólítani!)
"Versed"-ben valóban nyüzsögnek a gondolatok. De az én véleményem az, hogy versekre éppen úgy vonatkoznak a szabályok (csak még több van), mint a prózában. Ebből következik, hogy mondatokban kell(ene) a verset is foglalni, mert csak úgy érthető, amit elő akarsz adni nekünk, olvasóknak. Tehát – igaz divat, de rossz divat – a mondatok elején a nagybetűk és megfelelő helyeken az írásjelek elhagyása. (Igaz olvastam már olyat is, ami mégis érthető volt). Egy szóval, ha valóban újságíró szeretnél lenni, akkor különösen fontos lenne a legfontosabb alapszabályok betartása.
Szabályosan leírva, a versed egy remek költemény lehetne.
Nem bántó, inkább építő szándékkal írtam le a gondolataimat. Neked kell döntened, hogyan indulsz neki a NAGYBETŰS életnek.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata és kedves pirnce!
Közösen válaszolok nektek, mert azt hiszem, ugyanazzal a problémával állunk szembe. Nem hiszem, hogy írtatok volna más versemhez, én legalábbis nem emlékszem. Ha megtették volna, hogy elolvastok néhány másik verset is, láthatnátok, hogy ez stilisztika. Kortárs a neve, megjegyzem. És azt is, hogy nemrég kezdtem el ezt használni, kifejezett kritikákat kaptam ARRA, hogy NE használjam, mert nem illik az én szürrealista szabadverseimhez.
Egyéni preferencia, hogyha nem tudja valaki a vers részeként értelmezni ezt is.
Tiszában vagyok a helyesírási szabályaival, és a versírásnak semmi köze, milyen újságíró vagyok, leszek.
A gondolati áramlásra nem tudok mit mondani, elfogadom kritikákat, másoknak eddig tetszett ez a vers (másik oldalakról).
Üdv,
Dorka
Kedves Dorka!
Ha jól emlékszem, megjegyeztem, hogy nem bántó szándékkal írtam a véleményemet, ezt most is fenntartom, mert nem szeretek senkit megbántani.
A helyesírás szabályaihoz pedig nem csak a múlt idő t-je vagy a ban-ben használata tartozik, hanem az is, hogy a mondatot nagy betűvel kezdjük, és a végére pontot, felkiáltójelet vagy kérdőjelet, esetleg három pontot teszünk. Az írásjelek felhívják a figyelmet a vers értelmére, azok elhagyása zavart is kelthet!
Nem csupán saját véleményem, idézni szeretném egy író és nyelvész (a Magyar PEN CLUB főtitkárának) megállapítását:
"…manapság a formátlanság divat a költészetben, a fiataloknak gyakran fogalmuk sincs a verstanról, a versírás hagyományos kötelmeiről és formáiról, eszközeiről és technikájáról."
S kifejti, hogy „a szabad-vers-áradat nem ritkán a dilettantizmus leple, melegágya.”
Én azonban hozzáteszem, hogy még ennél a versformánál is lehet szép verset alkotni.
Szeretettel: Kata
Szia Dorka, sziasztok! Egy biztos. A verset nem lehet szabályok, korlátok közé szorítani. Egy jó vers átírhat mindent, amit addig a "vaskalaposok" kitaláltak.
Ez a vers(forma) új. 100 éves? De még mindig szokatlan. Szürrealista, absztraktizmus felé hajló szemlélet, és azt követő verselés. Nem kell benne vonalvezetést, vagy gondolati egységet keresni. Hagyományos értelemben nem szól semmiről. Érzéseket, hangulatokat közvetít. Felvillanó képek. A képek szeszélyesen váltakoznak. Kaleidoszkóp. Mi az eszmei mondanivalója egy kaleidoszkópnak? Kicsit olyan mint a zene. Miről szól pl. Bach Á-mol toccáta és fugája? Mi a tartalma? Vagy mi a tartalma, mondanivalója egy kubista festménynek? Sztem jók ezek a versek! Üdv: én
Szia D S! Szia Bödön!
Kedves Dorothy Snape, elnézést, hogy a versed alatt beszéljük meg a versed Bödön kollégával, de mivel érintett lettél a versed által, így ezt kénytelen leszel most elfogadni. 🙂
Kedves Bödön! A leírt mondandód lényegével ilyen kereteken belül képes vagyok elfogadni. Ezt tartom egészséges eszmecserének, vitának. Tehát ezen lépjünk is túl, mert amit személyesen neked címezve írtam az nem annak a kérdése, hogy jó e ez a vers vagy sem. Ez ízlés, befogadókészség kérdése. Volt egyfajta véleményem, amit még mindig fenntartok. Ehhez írtam egy egyszerű tiszteshangvételű hsz.-t. Amire én úgy érzem, hogy az az összevont válasz, amit Katának és nekem címzett a szerző sértődöttség okán – számomra legalább is – pökhendisége miatt enyhén sértő és kioktató volt. Mivel erre nem szolgáltam rá, ezért írtam azt, hogy nem mászom bele parttalan vitákba. Én is kapok kritikát. Akár jogosnak érzem, akár nem, a hangnemre minden esetben ügyelek, és megpróbálom … folyt.
Figyelembe kell venni, hogy a szerző esetleg érzékeny, s emiatt nem tud elfogulatlanul vitatkozni. De szíve joga körömszakadtáig védeni az alkotását. Ezzel sztem nem is lenne semmi baj. Sztem, nem lehet ok az én viszont-sértődésemre az, ha keményen megkritizálok valakit, s az illető sértődötten válaszol. Kis pökhendiség is belefér egy vitába, attól csak érdekesebb, színesebb a dolog. El tudnék képzelni olyan vitát is, amelyikben az indulatoktól elragadva a hangnem esetleg bántó, stb. Ettől csak élőbb lesz. Bocs, ha így látom!!! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm a helyettem jobban, szebben megfogalmaztad lényeget, én is ezt gondolom a versekről. Számomra a vers nem rím, nem keretek, nem gondolatok. Az egyik legkritikusabb ember, akit ismerek tanított meg rá, hogy nincs a verseknek egy elfogadott definíciója, a vers a képsűrítéstől vers.
Kedves Prince!
Nem akartam pökhendi, bántó lenni, de szerintem első olvasatra egy olyan hibába futottál bele a versem kapcsán, aminek nincs helye ebben a kontextusban.
Kedves Dorka!
Újfent megjegyezném, hogy semmi bajom a verseddel, sem veled, sem azzal amit képviselni akarsz. Kifejezetten arról szólt a hsz.-m, hogy én amikor verset, vagy bármilyen más írott alkotást olvasok, akkor annak szeretnék a tartalmi lényegéhez eljutni. Azt hiszem zsarátnok kolléga "Impressziók" című cikkéhez is írtam egy kommentet. Bár az próza, és ennél fogva nagyobbak lehetőségek a kifejezésre, de ott tisztán éreztem minden rezdülést. Az írott szónak ereje, súlya, és remélhetőleg értelme is van, vagy kell hogy legyen. Hangulatokat, benyomásokat szerintem, úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az a – és itt a lényeg – az olvasó számára is jelentéssel bírjon. Mert amikor én téged olvaslak, akkor nem mint író, hanem, mint olvasó vagyok jelen. S a véleményemet ehhez mérten fogalmazom meg. De örömmel vitázom veled/veletek ezen még. Csak a keretek legalább a vita minőségénél maradjon meg!
Üdv
Zoli
abból a legjobb szándékot, és építő gondolatokat kicsemegézni. Talán túl érzékenykedem a dolgot, de az eredményes együttműködés érdekében a viszont válaszok minősége is (gondolom) elengedhetetlen. Ha a szerző jól érzi magát a versében az rendben van. Álljon ki érte! Ez természetes. mindezt bármikor elfogadom. És ezzel együtt, hogy tetszik e az írás vagy nem az az én szuverenitásom.
Bocs közben kilépet a gépem a programból. De a lényeget látom már olvastad és válaszoltál is.
Az érzékenység figyelembevétele akkor működik, ha az oda-vissza alapon történik. És az indulatokról is azt tartom, hogy hadd jöjjön, de olyan keretek között, hogy az vállalható legyen bármikor.
Azért megállapítom, hogy veled egyébként szívesen vitázom, mert nézetek csapnak össze és nem indulatok. Üdv
Zoli
Sziasztok! 🙂
Az itt kialakult párbeszédekből is látható, hogy mennyire sokszínű az irodalom. A verseket mindenki a saját szemszögéből közelíti (közelítheti) meg, szerintem ez jó. Magam is szeretek belebújni egy-egy alkotásba úgy, ahogy én élem. Különbözőek vagyunk, eltérő látásmóddal, ez izgalmassá teszi a kínálatot. A kortárs műveket nehéz értelmezni.
Ha egészséges vita zajlik egy-egy írás alatt, az dicséretes, de figyeljetek arra, hogy ne menjen át személyeskedésbe! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Minden szavad manna számomra. Csupán erről beszélek én is. És akkor most nézzük meg az én elsőnek, a vershez írt hsz.-m. Szerintem ott pont az vehető ki, amiről itt szóltál az előbb. :))
Szia prince! 🙂
Mindent elolvastam, éppen ezért szóltam most szerkesztőként a vers alatt.
Tipikusan olyan helyzet állt elő, hogy mindenkinek igaza van. 🙂
Örömmel veszem mindig az értelmes vitákat, ezért is jegyeztem meg, hogy figyeljetek, ne durvuljon el a helyzet, mert akkor törölnöm kell a hozzászólást, ezt pedig nem szeretném. Ezért is mentem a dolgok elébe. 🙂
Örülök, ha értelmes véleménycserét láthatok az alkotások alatt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Részemről – ígérem -, ha tart még az eszmecsere, biztosíthatok mindenkit, hogy a véleményemet tisztességes hangnemben fogalmazom meg. :))
Sziasztok! A versnél az a szabály, hogy nincs szabály. Illetve egyetlen egy szabály van: jó legyen. Honnan lehet tudni, hogy jó? Én, pl. Bödön, meg tudom ítélni? nyilvánvalóan nem. De vannak "írástudók" akik megtudják. Persze lehet, hogy egy hozzáértő (?) kritikus azt mondja valamire: ez nem művészet. Nem biztos, azonban, h igaza van. EGY ember tévedhet. De SOK hozzáértő, nem valószínű. Minden alkotásnak a végső mércéje, bírája az idő. Majd, kétszáz év múlva kiderül, mi marad meg, s mi nem. Akkor majd – egy égi műhelyben – megbeszélhetjük:)