Ott voltam újra nálad, kinn a téren,
a sárga lángú lámpafény alatt
egymagamban, s mégis vert a vérem
ahogy néztem a ködszínű falat.
Talán a vágy, hogy újra lássalak…
Eljöttem újra, miért, ne kérdezz,
halni vágyó gyilkos pengeélhez,
megmérgezett, hogy újabb dózisát
elfogadja. Fránya büszkeség ez,
vagy gyengeség, ha másba űz is át,
én ott voltam újra, ezredszer voltam,
emlékeimben fürdeni talán,
meglátni téged; fenn, a kerge holdban,
ahogy feszül a néma árny alám
a járdaüszkön, szürke ház falán,
és önhittségemben; voltál nekem.
Késő ma már, tudom. Az értelem
összetör, jövőbe vinni ostoba,
ma így vagyok felszállni képtelen,
s a tér,
a tér se’ lesz már a Tér soha.
26 hozzászólás
Fájdalmasan gyönyörű, gyönyörűen fájó.
Köszönöm, hogy olvastál, Norton.
aLéb
Ezt a versedet sokszor el kellett olvasnom, egyrészt, mert nagyon tetszik, másrészt, hogy értelmezni tudjam. Nagyon jól írtad meg, formailag is tetszik, és a belső is nagyot szól.
A befejezésről már nem is beszélve! Gratulálok hozzá!
Üdv:C.
Kedves C, köszönöm, hogy időt szántál a versre. Örömmel olvastam, hogy tetszett.
aLéb
Ahogy műveled a költészetet, aLÉb bámulatos. Kell ez, nagyon kell. Elhinned sem kell, csak tedd!
Újból letettél egy olyan alkotást, amit na, kevesen tudnak.
Marietta
Marietta, nagyon megtisztelő a véleményed, köszönöm szépen.
aLéb
Remek!
Grat:sailor
Örülök, hogy olvastad, sailor!
aLéb
Kedves aLéb!
Tetszett a versed, mint mindíg.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen, harcsa!
aLéb
Drága aLéb!
Sokszor igen fájdalmas dolog kutakodni a múlt dolgaiban és hiába megyünk vissza a régi helyekre, nem adnak feloldozást. Magunkba zárjuk emlékeink, majd haladunk tovább…
Szeretettel olvastam újabb remekbe szabott írásod!
Üdv.: Tünde
Tünde, köszönöm szépen a véleményedet, örömmel láttalak.
aLéb
Szia!
Néha elgondolkodom az értelem (a józan ész) létjogosultságán az élet bizonyos területein.
Tudod, azt olvastam valahol, hogy az elsődleges döntések nem a tudatos agyunkban születnek, hanem mélyebb, ősibb, az érzelem vezérelte régiókban. Evolúciós szempontból sokkal inkább ez ember (emberiség) előnyére válnak, mint a másodlagos értelem vezérelte döntéseink.
Érdekes dolog ez. Sokszor a "felszállni képtelenséget" az értelem okozza.
Minden alkalommal elcsodálkozom a verseiden. Elcsodálkozom, belefeledkezem és megtalálom, amit nem is kerestem.
Grat! Gy.
Szia!
Nem árt elgondolkodni ezeken a dolgokon, Gyömbér, és nagyon köszönöm, hogy te itt le is írtad a gondolataidat a vers kapcsán. Örülök, ha megragad amit írok, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat.
aLéb
Az elmélkedés kategóriájába raktad, részben az is, de az érzelmeid jobban dominálnak benne, gondolom én, (érzem) ezért hát ideírtam. Meg aztán a természet is már csak ilyen elmúlik a jó elmúlik a rossz, és aztán fáj mind a kettő a maga módján.
Tetszett ez a versed is kedves Aléb, lehet mégis csak elmélkedés, ha már itt elmélkedtem én is.
szeretettel-panka
Örülök, hogy itt jártál, Panka, köszönöm a gondolataidat.
aLéb
Kedves aLéb!
Valahonnét nagyon-nagyon belülről, a szív mélyéről érkezett ez a vers.
Ami elmúlt ,- azt mondják – vissza nem tér soha. De jön helyette más (talán), ami fakítja a fájdalmat, az emlékeket.
Számomra ez lett az egyik legszebb alkotásod.
Szeretettel gratulálok hozzá: Zsóka
Zsóka, örülök, hogy tetszett, köszönöm a véleményedet.
aLéb
a versed hátborzongató
nem kéne tán ennyire megismerni önmagunk
Köszönöm az észrevételed, túlparti, örömmel láttalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nagyon tetszik a cím. A mellékelt térkép síkja átlényegül valódi, térbeli képpé, ami tisztán látható, tapinthatóan átélhető.
A ritmusa azonnal vitt, úgy látszik, ez a gyengém. 🙂 Amit tartalmilag adtál, az olyan élmény, mint amikor a régi-nagy költők verseivel találkozom: egyedi gyönyör, amit hasonlóan más nem adhat, mert nincs hozzá jogosultsága. Tulajdonképpen az utóbbi pár évben született verseidnél éreztem meg benned ezt a „nagyokhoz tartozást”. Valami sugárzik belőlük, amiért általuk a halhatatlanok közé emelkedsz. Engem nagyon el tudsz vinni mindegyikkel, mert alaphelyzetben is szeretek elveszni. 🙂
Sajnálom, hogy már nem tudom minden irodalomtanárommal megosztani azt az élményt, amit ők indítottak el bennem, de a verseiddel okozol nekem. Szerintem értékelnének Téged. 🙂
Én mindenképpen. Köszönöm, hogy olvashatlak. Élmény, ráadásul példa is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad a versem, és hogy részletesen leírtad a véleményedet. Igen, szeretem a ritmusos verselést, gyengém a kötöttség, de miután rendszeresen olvasol (és ezt külön köszönöm), te pontosan tudod. Örömmel látom, hogy bele tudsz a versembe merülni, Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a verseimről. Örülök, hogy itt jártál :-).
aLéb
Kedves aLéb! Még nem fejtettem meg teljesen a verset, de a dallama lelki katarzist okozott. Ha az értelmet sutba tudjuk dobni, és szabadjára engedjük az érzelmeinket, ki tud tárulni az a tér, legyen az belső, vagy külső, lényeg, hogy újra szárnyra kaphassunk.
Öröm volt nálad időzni 🙂 Hanga
Hanga, köszönöm, hogy olvastál, és külön azt, hogy tetszett. A megfejtés? Egy barátom írta ehhez a vershez: "Az áldozat visszatér a tett színhelyére…" Talán ez a legtalálóbb megközelítés. Örömmel láttalak.
aLéb
aLéb, valamelyik "amatőr" költőtől olvastam azt a sort, hogy "minden bánat, érték…" és ez így igaz, hisz ilyen, szépséges versek születnek a nyomában.
Így van ez, Szusi :-), és minden öröm is :-). Köszönöm, hogy olvastad.
aLéb