Meghajolt a lelkem
súlyos terhe alatt,
s komoran nézi magát,
könnytava tükrében.
Fájó dallamot csobogva,
fodrot vetnek a habok,
ahogy féktelen cseppek
bőszen egyre hullnak.
Parttalan medrében
folydogál bánatom,
édesded álmot szőni,
már többé nem hagyom.
Öntözöm izzó reményem,
haragvón áhítom halálát,
fulladjon velem másvilágba,
többé ne vágyjon szerelmet.
Hittem újra élhetek,
netán kicsit szertelen,
de gyarló az ember,
mosolya gyilkos fegyvere,
s meghajolt lelkem
súlyos terhe alatt,
komoran nézi magát,
könnytava tükrében.
10 hozzászólás
Drága zuzmara!
"Parttalan medrében
folydogál bánatom,
édesded álmot szőni,
már többé nem hagyom."
Rengeteget mond!
…mégis,mégis hagyjál esélyt:´álmot szöni´
A legjobbakat!
NAMASTE!
Köszönöm sailor és próbálom betartani!
Szövögetek tovább apró remény-álmokat… 🙂
"A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie."
-Gabriel García Márquez-
NAMASTE!!!
Kedves Tünde!
A fűszál is meghajol, amikor zápor éri, de aztán jön a napocska és…
Szeretettel: Szabolcs
Hát igen kedves Szabolcs!
Már nagyon várom azt a napocskát! 🙂
Köszönöm látogatásod!
Szeretettel: Tünde
Ismét az örökös szinte szüntelenül idézett dolog:
AD ASTRA PER ASPERA!
Ennek fényében,a legjobbakat!
NAMASTE!
Igen, jól mondod sailor…
Viszont:
"Consuetudo laborum perpessionem dolorum efficit faciliorem." -Cicero-
NAMASTE!
zuzmara kedves!
Azért reményed inkább élesszed!
Fájó volt olvasni szomorú szép versedet…
Gratulálok szeretettel!
Kedves Dóra!
Nagyon örülök, hogy itt jártál!
Köszönöm!
Szeretettel: Tünde
Szia!
Tetszik a versed, szép képeket használsz.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen kedves Eszti!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel: Tünde