Előző este a kikötő felé vettem az irányt, habár, ez egy apró kerülő, mégis szükségem volt a tenger sós zamatára, melynek ízét akkor is érzem a számban, ha csak a távolból szemlélem. A hullámok halk morajlása is hiányzott már, mely fület és lelket gyönyörködtető, szinte nesztelen robajjal jelzi, hogyan küzd a tenger a kikötő alacsony betonfalával. Szeretem nézni, ahogy a hullámok álomba ringatják a parton sorakozó halászhajókat, melyek már a nap első sugaraival együtt kelnek és nekivágnak a habok véges végtelenének. A lemenő nap színpompás temperával festi meg a házak falát, a hajók ormát és a víz tükrén megtörve, fehéren csillogó fénnyel jelzi, hogy megadja magát. A hegyek robusztus vonulatain kívül semmi sem vethet gátat a tenger akaratának.
Megálltam egy percre, csodálni a víz tükrét, de arra eszméltem fel, hogy egy darabjaira tört torz tükröt szemlélek. Alakom elmosódott, beleolvadt a házfalak színesre mázolt, groteszk egyvelegébe. Igaza van a tengernek, most is, mint mindig. Én is ide tartozom, ennek a csodásan mázolt világnak a részese vagyok. Kezd sötétedni. A napsugarak szépen lemossák a temperát, majd a hold és az apró csillagok szorgosan pingálnak mindent feketére. Lassan én is beleolvadok a sötétbe. Reggel amikor a tükörbe néztem, emlékszem, hogy egy tisztán kirajzolódó alakot láttam, színes ruhában, álomittas mosollyal az arcán. Ám este már valaki teljesen más köszönt vissza az üveg túloldaláról. A napsugarak ugyanúgy bemázoltak engem is, majd a fekete festék is rám ragadt, és ahogy elnézem, nem is tudok megszabadulni tőle. Mindig is tudtam, hogy amit a tükörben látok, az csak egy pillanatnyi valóság, ha visszanézek már nem látom azt, amit korábban láttam. Ráírtak, ráfestettek, rárajzoltak. Hogy kicsodák? Mindazok, akik ceruzát vesznek a kezükbe. Kinek szebben, kinek kevésbé szépen sikerül a dekoráció. Az én kezemben csak egy radír van, egy szivacs és egy vödör víz. Rajtam áll, mit mosok le mindabból, ami letörölhető. Néhányan olyan erősen rányomják a ceruzát, hogy még a bőröm felszínén is áthatol; lehetetlen eltüntetni.
1 hozzászólás
Nagyszerűen megkomponált írás, tiszta világos mondanivaló. Annyit tennék csak hozzá, hogy mindenki által ismert dolgokat (tengerpart, hullámok, sós íz, stb.) nem kell túldíszített mondatokkal érzékeltetni. A túldíszítés pont az ellenkező hatást váltja ki. Legalább is bennem, olvasóban. Elég, ha utalsz rá, és én (az olvasó) el tudom képzelni, lehet, hogy jobban is, mint ahogy Te (bárki) meg tudná írni. Tetszett!!! -én