ma ünnepelnénk.
Lázasan sürögnék a konyhában,
kedvencedet főzném –
rántott karajt,
majonézes krumplit is hozzá,
hogy mire elnyűtten hazaérsz a munkából,
meglepjelek.
Pompás teríték várna,
féltett porcelán készletünk mellett
kristálypoharak,
hangjegyes szalvéták –
nem szeretted a nagy felhajtást,
de ha még itt lennél,
megbocsájtanád,
hogy díszbe öltöztetem a perceket
Tibor napján.
Az asztalnál négy személy ülne,
gyermekeink is ünnepelnének téged,
és hiába volnál fáradt,
könnyekig nevettetnél bennünket,
mint mindig,
amikor együtt vacsoráztunk.
Tokaji aszút kortyolnál
(ötputtonyost),
jóízűen falatoznál,
és fejedet ingatva viccelődnél –
„ezt jól elrontottad”,
ebből én pontosan tudnám,
hogy finom lett az étel.
Miután jóllaktunk,
beszélgetnénk –
mindent elmondanék,
amire már nem maradt időm.
Később együtt szednénk le az asztalt
(a mosogatás várhat),
felmennénk szobánkba –
én az ágyra kuporodnék,
te nyúznád nekem a Fendert,
csillogna őzbarna szemed,
kedvenc számomat játszanád,
a The Lonert –
átjárna bennünket a zene,
rajongással hallgatnám a szédületes futamokat,
s a záróakkord után
hozzád bújnék melegedni
ebben a bolond áprilisi télben –
csontomig átfáztam.
Ma nem főzök semmit.
Egész nap dolgozom, négy fal közé zárva –
majd eszem egy tányér zöldséget,
felmegyek a szobánkba,
bekuckózom magam puha paplanom alá,
és
vég nélkül
bömböltetem Gary Moore-t.
16 hozzászólás
Szia!
Már olvastam másik felületen és bizony nagyon meghatott ez a vers. Szép emlékezés a férjedre, felidézted hogy milyen is lenne most az estétek együtt a gyerekekkel. Nehéz írni, mert a fájdalom, ami benned és gyermekeitekben van, azt ti élitek meg. Ezt a verset majd suttogd el neki, biztos tetszik neki, és álmodban majd átölel. Szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Tegnap elviselhetetlenségig elkapott a hiányérzet, ki kellett írni magamból. Biztos a bezártság, a tehetetlenség erősítette fel, de jólesett ebben a versben kiadnom magamból.
Ez soha nem múlik el, már világosan látom, hiszen tizenhárom év telt el nélküle.
Ami a suttogást illeti, megtettem, elég sokszor felolvastam magamnak, közben bömbölt Gary Moore. Úgy hatásosabb (legalábbis nekem). Jókat lehet bőgni rajta, utána könnyebb lesz.
Köszönöm, hogy erősítesz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Nagyon szép és megható ez a vers! Tetszett! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Kiírtam magamból.
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin😊
A lelkem is remegett mikor olvastam.
Gyönyörű.
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! 🙂
Nekem is, amikor írtam.
Vannak olyan időszakok, amikor az ember mérlegre teszi a veszteségeit. Úgy érzem, olykor szükségem van arra, hogy értékeljem, honnan jöttem, merre tartok. Az április nekem több szempontból is ilyen.
Köszönöm szépen kedves szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin !
Bizony ki kell írni magunkból.
Megható, gyönyörű verset olvastam.
Bárcsak nekem is sikerülne, nehéz időszakon megyünk keresztül.
Szeretettel Zsu
Szia Zsu! 🙂
Nagy kincs a toll, amit kaptam, mert sokszor emelt már fel lehetetlen helyzetekből. Minél többet forgatom, annál mélyebbre jutok önmagamban és a világ dolgaiban.
Elég nehéz ez az időszak, mert a bezártság senkinek nem tesz jót.
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál itt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"Ha itt lennél,
ma ünnepelnénk. "
…szívet szorongató érzés.
Gondolatban elképzelésedben ujra ´élnek´
élnének a dolgok,az a múlt,ami csodaszép
és mindig az marad!
Egy örökös emlékezés!
Fájóan csengenek a sorok.
A befejezés különösen érintö:"
Ma nem főztem semmit. "
és
"és
vég nélkül
bömböltetem Gary Moore-t."
Szeretettel gratulálok fájóan csengö
írásodra:sailor
Szép napot!
f
Szia sailor! 🙂
Csak most vettem észre, hogy nem jelent meg a válaszom.
Köszönöm szépen beleérző olvasásodat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Olyan szívbemarkoló a versed, hogy elsőre nem is tudtam írni hozzá semmit.
Kellett kis idő, amíg leülepedett bennem.
Amíg élünk siratjuk szeretteinket…
Judit
Szia Judit!
Gondoltam, hogy érzékenyen fog érinteni, mert neked időben közelebbi hasonló "élményed" van.
Természetesen az élőkkel is törődnünk kell, de ezek az érzések előjönnek, ünnepekkor erősebben jelentkezik a hiány.
Enyhülést kívánok neked.
Köszönöm, hogy elolvastad, és gondolatokat hagytál versem alatt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Van az úgy, hogy megrohannak bennünket az emlékek, az jó, ha ki tudjuk írni magunkból.
Nagyon megható, szép emlékezést írtál. Remélem Tibor boldogan mosolygott le rád.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Valóban szerencse, hogy a sors a fájdalmak, veszteségek mellé tollat is adott, mert így lehetőség adódik könnyíteni a nyomasztó érzéseken. Alkalmazom is ezt a terápiát, amikor szükségem van egy kis erősítésre. Hiszem, hogy mosoly formájában Odafentről megkapom.
Örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm szépen kedves szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Sokan elmondták már véleményüket, s magam ugyancsak azt emelném át id, amit az "Illatod"-nál hagytam. Lám, a zsarnok még vissza-visszatér, hogy zaklasson, zsaroljon. De a bolond áprilisi tél már elmúlt.
Laca 🙂🌹
Szia Laca! 🙂
Az ünnepek mindig így zajlottak bennem, olykor írtam is erről. Amikor ez a vers született, nagyon elkapott a hiányérzet és a "mi lett volna, ha…".
Örülök, hogy megírtam ezt a verset, mert benne vannak az emlékeim, és talán ezen sorok közé zártam a "zsarnokot". Ez volt az utolsó írásom a témában, azóta nem bolygattam.
A bolond áprilisi tél helyett igazi tavasz költözött belém. 🙂
Köszönöm, hogy ismét gondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin