Harapdál a levegő,
gőzölög a tó vize.
Hajt a kerék, zúg a motor,
fogaskerék lassan fordul.
Nem szép remény.
Remeg a vízfelszín,
reszket a hal.
Fékez a lét,
hosszú volt az éj.
A gyárban kattan a zár,
vége a műszaknak már.
A sarkon ott vár a bár.
A csapos sört önt,
a tó vize hőzöng.
A csónak kikötve várt,
a gyár is lassan leállt,
s most az élet arra vár,
hogy egy hang szóljon,
kellek már.
Kavics csúszik,
egy béka ugrik.
Kimosta a partot,
az éjszaka rabló
halak hulláma,
kis halak hullája.
Tó és gyár nem vár.
Tombol már a nyár
s nézem a vizet
ami nem fizet,
de úszhatok benne,
s ezt köszönöm neked,
édes Istenem!
1 hozzászólás
Tetszik a versed, nagyon érdekes, vagy nem is tudom, olyan szokatlan a címben a "szó pár", de mindenképp figyelemfelkeltő, a versed pedig "kéri" a többszöri elolvasást, és ez jó, mert elgondolkodtató!
Grati: d.p.