Történt minap, hazafelé
Utazok a villamoson;
Egy ifjú hölgy mellett állok,
Ül – és néz ki az ablakon…
Magas sarkú a cipője,
Nagyon trendi a ruhája,
Bizonyára büszke szőke,
Hosszú, hullámos hajára.
Szerintem úgy húsz körül van,
Karcsú lehet, ahogy nézem,
Hajdan ilyen-korúaknak
Udvaroltam én merészen.
Szemmel kicsit vetkőztetem:
Igen, igen, roppant helyes!
És amit úgy kidomborít,
Alighanem formás, hegyes…
Nyaka, az az enyhén pelyhes,
Szépen ível a fejéhez;
Férfiember ilyenkor már
Valahol valamit érez…
Kerek lehet lenn a popsi,
Trónol rajta a kis drága;
Elfelejti a korát az,
Kinek van fantáziája…
Váratlanul felém fordul,
Fölnéz, s felpattan hirtelen:
„Jaj, bocsánat, bácsi kérem,
Máris átadom a helyem!”
Mit mondjak – lelombozódtam,
S fölfogtam a valóságot…
„Ó, köszönöm… maradjon csak…
Következőnél leszállok!”
* * * * *
2 hozzászólás
No de, bácsi kérem, még ilyet… nahát, nahát… 🙂
Dávid, nagy élmény volt versedet olvasni. Már csak azért is, mert nagyon ötletesen írtad meg, van benne némi erotika, de egyetlen vulgáris szó nélkül. Mindenkinek figyelmébe ajánlom!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy az első méltató hozzászólást egy hölgytől kapom, akinek a korát sem ismerem, de az érzékenységét felfogtam. Köszönöm a jeles osztályzatot is. Erotikus verset csak finoman, sejtetően szabad írni, és nem övön aluli módon… Különben valós a történet, és tényleg én voltam az elszenvedője. Hiába, a szemem nem öregszik…
Szeretettel:
Dávid