Én már nem lehetek meztelenebb ennél –
az évek során csontig vetkőztem Neked.
Hogyha olykor puhán két karodba vennél,
tán fel is sebezném elfelejtett kezed.
Elfelejtett kezed tán fel is sebezném,
hogyha két karodba vennél olykor puhán.
Vetkőztem Neked – csontig – az évek során,
meztelenebb ennél már nem lehetek én.
Két karodba hogyha puhán vennél olykor,
fel is sebezném tán kezed. Elfelejtett!
Csontig az évek során Neked vetkőztem.
Ennél én már nem lehetek meztelenebb.
12 hozzászólás
Kedves Netelka!
Szépen összeraktad, három külömböző formában, mindig ugyanazokat a szavakat. Nekem tettszik, ha valaki mer próbálkozni, mert a klasszikus formában irt versek, azok egy bizonyos formában utánzatok, habár őszintén megmondva, vannak köztük csodálatossan szépek. A vers tartalmához, csak annyit, az emberiség ma már annyir túl van tömve a test különböző gyönyöreivel, azért is lettek olyan népszerüek "A lelki sztiptiz" adások (Monika, Balázs, és kinn is van egy kéz tucat), ma ezek az embereket jobban érdekli, és ajnos direkt élvezik a másik, gondját bajaát. A versed azonban nekem, igy ahogy formáltad tettszik
üdv Toni
Nos, ez tényleg kissé túl van ragozva. 🙂 Amolyan "melyik verzió a jobb?" érzésem van tőle. 🙂
Üdv,
Poppy
szió!
Szédületes körhinta-érzés!
Bravúrosan forgatod a szavakat…
ölel
leslie
Köszönöm, Toni.
Poppy, pedig a szándék nem ez volt 🙂
Leslie, örülök, hogy így gondolod – köszönöm 🙂
Szi Netelka!
Nagyon tetszik ahogyan ezt a versedet megformáltad!Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Nagyon köszönöm, kedves Selanne!
E.
Érdekesen raktad össze, aztán meg visszafelé is az egészet.
Éppen ez a jó benne.
Nagyon tetszik az ilyen… 🙂 Gratulálok, Netelka!
Üdv: Sanyi
Köszönöm, Kata!
Sanyi, köszönöm 🙂