Lombok árnyain suhannak az évek,
hol simogat még szállván az ifjúság
koldus jussán. Mint lehelet harmatát
vonzza, minek cseppjein felsejlenek
gyöngyei az életnek, hol átvonult
remények néznek vissza rám mindenhol.
S csermelyként susogva követ valahol
ábrándjaim letűnt voltjain a múlt.
Mi átszövi bennem emlékeimet,
tanítván előttem létem útjait,
remélvén százszor újra a Te neved
leírni lombok árnyain. Ha szólít
szívem emléke, amikor Teveled
szemünk függött az éjnek csillagain.
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
A cím maga nagyon sokat mond!
Remek szonettedben feléllednek az emlékek,
azok az egyéni átélések,amit csak Te érezhettél.
"S csermelyként susogva követ valahol
ábrándjaim letűnt voltjain a múlt. "
Nagyon szép hasonlat!
Sokszor meríthetsz az emlékek tiszta,kitisztult
cermalyéböl!
Kedves sailor!
Köszönöm jöttödet, s olvasásodat, örülvén kedves szavaidnak!
Hálás vagyok értő soraidért, ki a mélységét is érted szívem érzéseink, mik tollam alól kikerülnek!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat értékelve kedvességedet gondolok
Rád, innen a számodra távoli messzeségből!
Barátsággal Zoli Kaposvárról!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek minden napján!
Az ifjúság nagyon sokszor megjelenik Nálad,írásaidban
mint egy szakasz,ahol minden elérhetönek
´szépnek,érdemesnek,gazdagbak tünt
"Ha szólít
szívem emléke, amikor Teveled
szemünk függött az éjnek csillagain"
Gratulálok remek írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!