Megrezzen a szellő friss lehelete.
Megállok a csendben egy percre
még ma, mintha tegnap lenne.
Nem felejtem, hogy öleltél engem.
Már foszlik szálakra a gyors idő,
velem vagy nélküled, ezen tűnődöm.
Kedves Ica!
Most került elém az "Ajánljuk magunkat" rész között a versed. Abban a hat sorban mennyi, de mennyi
gondolat rejlik, mikor magadban életed egy-egy pillanatára visszagondolsz. Az embernek sokszor jutnak eszében korábbi életében történt szép gondolatok. Nagyon jó azokra visszagondolni, amit Te a versedben szépen elénk tártál.
Szeretettel: Kata
Tűnődünk… hasonló dolgokon tűnődünk, csak Te gyönyörűen versbe is tudod foglalni a gondolataidat.
Bár, az utolsó sorban nem stimmel valami: velem, vagy nélkülem, avagy: veled, vagy nélküled? ez itt a kérdés. Úgy nem lehet, hogy velem vagy nélküled. Vagy igen?
Nos, most jól belekeveredtem. 🙂
Tűnődünk a múlton időnként, elmerengünk elmúlt öleléseken, a sors fordulatain. Olyankor úgy érezzük, hogy velünk van az akit már régen nélkülözünk…
Szép gondolatok – mint mindig -, szomorú – mint általában.
És milyen jó volt veled együtt tűnődni! Úgy értem, hogy a gondolataid által én is tűnődtem kissé a múltban! Néha valóban olyan érzése van az embernek, mintha újra megélné ugyanazt a felejthetetlen pillanatot!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk gyönyörű versedet!
16 hozzászólás
Már én is meg-megállok tűnődve, kedves Ilona! Örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm kedves Laca, hogy itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Most került elém az "Ajánljuk magunkat" rész között a versed. Abban a hat sorban mennyi, de mennyi
gondolat rejlik, mikor magadban életed egy-egy pillanatára visszagondolsz. Az embernek sokszor jutnak eszében korábbi életében történt szép gondolatok. Nagyon jó azokra visszagondolni, amit Te a versedben szépen elénk tártál.
Szeretettel: Kata
Köszönöm drága Katám, hogy olvastad a rövidke versemet.
Szeretettel ölellek: Ica
Hát én is csak tűnődöm..rám ragasztottad az érzést.
Vannak ilyen pillanatok kedves Andrea.
Drága Ica!
Tűnődünk… hasonló dolgokon tűnődünk, csak Te gyönyörűen versbe is tudod foglalni a gondolataidat.
Bár, az utolsó sorban nem stimmel valami: velem, vagy nélkülem, avagy: veled, vagy nélküled? ez itt a kérdés. Úgy nem lehet, hogy velem vagy nélküled. Vagy igen?
Nos, most jól belekeveredtem. 🙂
Ölellek,
Ida
Drága Ida!
Úgy is lehetett volna írnom, hogy "veled vagy nélküled" …az időre gondoltam akkor amikor írtam.:)))
Köszönöm a figyelmedet.
Szeretettel ölellek: Ica
Bizony drága Icám !
Gyönyörű, nekem is hiányzik valaki, de mindig velem van…
Ölelésem : Zsu
Köszönöm Zsu, hogy itt voltál!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Tűnődünk a múlton időnként, elmerengünk elmúlt öleléseken, a sors fordulatain. Olyankor úgy érezzük, hogy velünk van az akit már régen nélkülözünk…
Szép gondolatok – mint mindig -, szomorú – mint általában.
Judit
Kedves Judit!
Valóban minden versemben van valami szomorú, talán, mert minden gondolatom a lelkem legmélyéről árad.
Örülök, hogy olvastál: Ica
És milyen jó volt veled együtt tűnődni! Úgy értem, hogy a gondolataid által én is tűnődtem kissé a múltban! Néha valóban olyan érzése van az embernek, mintha újra megélné ugyanazt a felejthetetlen pillanatot!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk gyönyörű versedet!
Szeretettel: Melinda
Örülök, hogy velem "tűnődtél" a kedves Melinda.
Köszönöm: Ica
Az utolsó sor így is értelmes, sőt így igazán izgalmas. Itt a tűnődés tárgya szerintem: a múló idő dacára, vajon el tudtalak-e engedni.
Bocs, hogy okoskodtam. Tetszik a versed. 🙂
Üdv: István
Ötrülök, hogy tetszett a versem István!
Szeretettel üdvözöllek: Ica