Tűzből csiholt széllel
keríted be szíved,
orkánt kavar
tekinteted
mikor símogat leheleted,
szívembe,mint villám
szúr szerelmed,
perzselő tüzedtől
dermedek-olvadok,
pernyévé hamvadon
csókod áhítom
ajkadról mint csöppen,
s akár bódító méz:
szétfolyok testeden.
2 hozzászólás
Szép vers.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves "Gyogyo"!
Nagyon tetszik a verse! A képei remekek!
Üdv: Faddi Tamás