Kettétört a porcelán?!
Ó, micsoda kár… mellesleg
most, belegondolsz talán,
hogy érted mi mindent nem tett meg?
Mielőtt összetört szíved…
Jó szándékkal marasztalt?!
Amikor megtört önbizalmad…
Bő kedéllyel magasztalt?!
Miután eltört a mécses…
Jó barátként vigasztalt?!
Ne sírj azért, mert eltört.
Jobb leszel mással… egy igazzal!
Ne sírj azért, mert eltört!
Ő sem sírna utánad.
Csak hasogatta a szőrt –
Lelked mélyén utáltad!
Már darabokban a porcelán…
Ezt a sors neked engesztelésül adta.
Másképp nézel majd ezután,
hisz tudjuk: megérdemelten kapta!
1 hozzászólás
Szia!
Bármennyire is tudjuk, hogy megérdemelten kapta, azért mégis sírunk. Mert fáj. Tetszik a versed, nagyon szépen megírtad.
Szeretettel: Rozália