A lélek mélyén nyugvó kétség
A lelkem mélyén háborgó mélység
A bennem dúló árnyék hangulat
Úgy küzd, mint egy elit alakulat
Egy elveszett világ megannyi léte
Por és hamu lepte holt életem képe
Vagy a bíbor ég halvány burka
Valaki ezt odafönn jól elszúrta
Nem igaz, hogy eddig így éltem
Mindig fontos dologról lekéstem
Hisz a zúgó eső, mint lételem
Körbe jár. Nekem meg fejem a térdemen
Lelkem árnyoldalát magam görgetem
A lét kapuját hiába döngetem
Várakozó pillanat, ami reám vár
Kacagó élet talán a szívébe zár
2 hozzászólás
Nos ismét jó, azt hiszem a többi versedet is elolvasom:)
Üdvi: dp.
Szia!
Először is elnézésed kérem, hogy ily soká válaszolok, de sajnos géphiány miatt ritkán jutok géphez. Párom /láva/ tölti fel verseimet a Mekiben, ott viszont kevés az idő, hogy mindent átnézzünk.Most is kölcsöngépről dolgozom, így sikerült belemélyednem a lapomba. Köszönöm, hogy olvastál, s örülök, hogy tetszenek verseim. Ha lehetőségem lesz rá ellátogatok a lapodra. Addig is maradok szívélyes üdvözlettel.István.