Temess el másnap,
ma még csókolj, ma még várlak,
de közelednek,
s megnyílik csapja a vértengernek.
Mit akarnak?
Ők nem itt élnek, nem itt halnak.
Miért kell nekik?
Mert nagyobbak, mert megtehetik.
Ezer elme.
Ezer gondolat, egy ember elve.
Kövessék hát.
Én megfaragom a fiam sírját.
4 hozzászólás
Kicsit …az utolsó sor nem jön be..
Valami nyomaszt… Ne add fel!
Kevés az információm, megbántani sem akarlak, csak és csak megérteni.
d.p.
És mi a baj az utolsó sorral? Nem illik a többi sorhoz? A rímmel van baj? Esetleg nem jó lezárásnak?
Kritikával nem bántasz meg, elvégre amatőr vagyok, így ahelyett hogy megsértődnék, inkább próbálok belőle tanulni. De azzal sajnos nem tudok mit kezdeni ha azt írod, hogy az utolsó sor nem jön be.
Nekem is kevés az információm, megbántani sem akarlak, csak és csak megérteni, hogy mi a baj azzal az utolsó sorral.
F.p.
Kedves F.P.!
Feszes, fájó, pattogó vers. Kissé lemondó, mert gondolom, most ez él benned. Dinipapával ellentétben, szerintem tökéletes konklúzió az egész versre az utolsó sor.
Kiváncsian várom a következő alkotásod!
Ildikó
Nem mondom, hogy teljesen értem, de mintha egy hiábavaló üvöltés lenne az elmúlás arcába. (A második sorban a csólolj-t azt javítsd a MÓD "gombbal")
És hát az utolsó sorra rátérve, ha már mindenki megállt nála, első olvasatra jó lezárásnak tűnt, mert olyan megnyugvónak hangzik. Másodjára már kissé képzavarosnak hat, mert ugye nem a sírt faragjuk, hanem a fejfát.
Na, remélem, ezzel tudsz kezdeni valamit, én sem szeretnék bántó lenni, sőt, még jó kritikus sem, csak ez jutott eszembe a versedről.
Üdv!
Hanga