Amíg csak álmodni képes vagyok,
amíg a pillanat reám ragyog,
míg szívemnek önálló élete van,
embernek érzem magam.
Amíg a csillogás el nem vakít,
magamba szívom a jót s emberit,
csodákat fogad be szívem, agyam,
embernek érzem magam.
Míg érzem a tavaszi szél illatát,
míg testemet asszonytest öleli át,
szétoszlik bennem az új, s megfogan
embernek érzem magam.
Míg alkotás röpít a magasba föl,
míg sikerem nem más mint belső gyönyör,
És szellemem nem tesped dologtalan,
Embernek érzem magam.
12 hozzászólás
Ezek azok a gondolatok, amiért tényleg érdemes élni 🙂 Nagyon fontos "vagyokok"!
Muszáj volt elolvasnom többször is, egymás után; csak csodálni tudom ezeket a sorokat 🙂
Gratulálok! barackvirág
Köszönöm, Barackvirág :-))
aLéb
Kedves aLéb! Hú ez nagyon ott van! Nagyon tetszik nekem!
Köszönöm, hogy olvashattalak!
üdv.:
hamupipő
Köszönöm, Hamupipő!
aLéb
Milyen szép gondolatok, micsoda lendület!
Gratulálok! Gyömbér
Gyömbér kedves vagy. örülök, hogy tetszett.
aLéb
Ismerős gondolatokat öntöttél versbe, magam is így érzem.
Rozália
Köszönöm, Rozália!
aLéb
Kedves aLéb!
Remek alkotás!
Emberi, de nagyon!
Gratulálok!
Szeretettel: marica
Köszönöm, Marica!
aLéb
Mitől ember az ember? Valóban szép gondolatok ezek, egyben elgondolkodtatóak is.
Nekem tetszett.
Majka
Kedves aléb!
Jó kis elmélkedés. A címe érdekes. Szerintem sok igazság van benne.
Gondolom én van még pár ember aki így gondolja.
Ági