Átkozódva fekszel luxus szobádban,
fölhánytorgatva az oly sanyarú sorsot.
Jellemed szerinted mindig hibátlan,
s csodálkozol mégis: miért nem lehetsz boldog?
Önmagad helyett mástól várod az erőt,
agyatlanul döntesz a változás előtt.
Úgy hiszed, a váltáshoz minden megérett,
hogy majd bűntudat nélkül menekülj tovább.
Elárulnád simán lányod és testvéred,
csak látnod se kelljen a kudarcok okát:
Senkit sem szeretsz, ám mindenkit kihasználsz,
a kényelmeden kívül nem is kívánsz mást.
Vállalnod kell tetteid következményét,
elfogadva végre, hogy nincs mindig visszaút.
Felejtsd el az önzés korlátlan szentségét,
mert a hazugság ködében végleg megvakulsz!
Öröm, ha még megcsap a törődés szele,
melletted a család, másnak nincs senkije.
Ne dönts soha korán, csak ha már fejed lágya benőtt,
érdek helyett szeretet vigyen a változás előtt!
4 hozzászólás
Kedves Tamás!
Egy-egy ilyen jellegű vers mindig élethelyzet függvénye. Azt hiszem, hogy nagyon sok emberrre ezeket a szavakat rá lehetne húzni, és nagyon is beleillik a mai társadalomban élő emberség javára. Ha úgy tetszik akár még rám vonatkoztatva is igaznak hatnak a soraid. Nagyon tetszett a lendület a versben, az igazság kimondása és az, hogy nem rejtetted véka alá az érzelmeidet, hanem egyenesen kinyilatkoztattad. Gondolom a szerkezet is tökéletes, bár nem számoltam utána. Gratulálok! Üdv. Szilvi
Kedves Tamás!
Aki luxusban él az ne vergődjön. Jó az utolsó sor. Kicsit naív, de szép. Jó lenne éppen, ha lenne ilyen.
Ági
Kedves Angyalka!
Nagyon jól értelmezed az itt leírtakat. Nem az a lényeg, személy szerint kit ábrázol a vers, hanem maguk a tulajdonságok, amelyek külön-külön vagy egy az egyben rengeteg emberre érvényesek. Régebben rám is jellemző volt, hogy nem gondoltam át a döntéseimet, szinte menekültem a sorsom elől. Úgyhogy ez az írás kissé engem is jellemez. Sajnos egyes egyénekből még az érzelmek is hiányoznak, legalábbis annyira eltorzultak, hogy már csak ártani tudnak. És sajnos nagyon igaz a mondás: kutyából nem lesz szalonna.
(Megnyugtatásképp: egyetlen sor sem vonatkozik rád!)
Köszönöm kedves kommented!
Üdv.:Tamás
Kedves Ágnes!
A "luxust" nem szó szerint kell érteni. Manapság, amikor több ezren élnek az utcán, az aluljárókban vagy az erdőkben, már az is luxusnak számít, ha esténként haza tudunk menni a tiszta, rendezett, fűtött lakásunkba. Csak ezt sokan annyira természetesnek fogják fel, hogy mások problémáit és a nyomort már tudomásul sem akarják venni. És a saját jólétükkel sincsenek tisztában, egyre többet akarnak, a szeretetre viszont gyakorlatilag képtelenek. Igazad van, az utolsó sor tényleg naiv, de nem találtam méltóbb lezárást és összegzést a vershez. Ennek ellenére én hiszem, hogy vannak emberek, akik a szívükre hallgatva, éretten tudnak dönteni, és mások érzéseit sem hagyják figyelmen kívül.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás