elhagytál és várom: szívem egyszer hazatér.
De nem jön haza még, kullog a semmiben,
elmentél, de viszed magaddal, pedig nem jelent semmit sem.
Tiéd minden szó és gondolat, hisz szívemből élek,
De messze vagy, elvitted, és én nagyon félek.
Rettegek tőle, hogy mit teszel még vele,
kitéped, széttöröd s én ebbe halok bele.
Tudom, hogy nem akartál fájdalmat okozni,
de szeretném a szívemet végre visszakapni.
Bevallok valamit, mit eddig nem mertem:
Tudom és érzem: te soha nem hittél bennem.
Te mást szeretsz, de esélyt tőlem kértél,
pedig te is tudtad, megszeretni képes nem lennél.
Talán megpróbáltad, de lehet, hogy nem,
én csak vártam s figyeltem csendesen.
De az a lány elrabolta a szíved,
ugyanúgy elvitte, ahogy te az enyémet.
S te nem figyeltél rám, nem voltál velem,
Te nem láttad és nem érzed: szívem megszakad itt bennt.
Igen, megszakadt a szívem, a lelkem meghasadt,
de még az egyetlen esélyem: a Reményem is meghalt.
Elvesztettem mindent, miből épült az életem,
Eltűnt belőlem mindenem: az érzelem.
Érzelmek nélkül, egy lélektelen test lettem,
Érzelmek nélkül? Mit ér így az életem?
De várj csak… érzek még valamit:
a bennem lévő űr helyett éget a szörnyű kín.
S ha kínoz valami, a fájdalom az,
s e fájdalom a szeretetből fakad.
Nem lehet senki kínok nélkül boldog,
de mindig csak szenvedni sem igazságos dolog.
De most, hogy a fájdalmas köd felszáll lelkemről,
az eszemmel, ha nem is érzem, tudom, hogy van jövőm.
De ne felejtse el senki, tudják meg az emberek:
Ha valaki nem okoz igaz fájdalmat,
azzal igazán boldog sem lehet!
3 hozzászólás
gyonyoru vers retenetesen tetszet gratulalok
:(( Köszönöm:)
Kedves Ladyfox!
Ez nagyon szép vers, köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel:
írótársad: aphrodite.