Körülöttem hűvös esti szél száll,
bennem hatalmas mélabú jár.
Egész nap a szédülés forgatott,
dermedten néztem a sok reszkető csillagot.
Az éj megáradt, eltűnt a nap,
szememből csillagok csorognak.
A lélek űzte test nehéz, mint a kő,
a hold sarlója villogva nő.
6 hozzászólás
Ismerem ezt az érzést, nagyon szépen lefestetted…
Szeretettel üdvözöllek az oldalon!
Kedves Mária!
Igazán szép költői szavakkal megírt rövid versedet jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Irén!
Örülök, hogy olvastad a versemet.
Szeretettel Mária
Kedves Kata!
Örülök, hogy olvastad a versem.
Szeretettel Mária
Kedves Mária!
Csodálattal olvasom a versedet.
Nagyon tetszik ahogy felruházod az égitesteket, gratulálok!
Kedves Anck Su Namun!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv Mária